Gyerekkori érdeklődésből lett szenvedély

Halász Gergely a tárlat megnyitóján elmondta, hogy már gyermekkorában érdekelte a természet és az állatvilág, kedvenc olvasnivalója a Búvár zsebkönyv-sorozat volt. Biológia-kémia szakos tanárként ma is szoros kapcsolatban áll a természettudományokkal. A gyűjtés 2016-ban kezdődött katalógus alapján, amikor felfedezte, hogy a WWF-hez (World Wide Fund for Nature, Természetvédelmi Világalap) kapcsolódóan tematikus bélyeg- és képeslapgyűjtemény is létezik. Mint mondta, gyűjteménye ma már több mint 350 szettet tartalmaz, a kiállításon azonban ebből 17 összeállítás kapott helyet.

Beszélt arról is, hogy a WWF története szorosan összekapcsolódik a veszélyeztetett állatfajok megmentésének ügyével. Felidézte, hogy az 1960-as évek elején Julian Huxley angol biológus afrikai útja során szembesült azzal, milyen drasztikusan visszaesett egyes nagytestű emlősfajok, köztük az oroszlánok és az orrszarvúk száma. A felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy 1961-ben létrejöjjön a természetvédelmi szervezet, amely adományok gyűjtésével kívánta támogatni a veszélyeztetett fajok megmentését.

A bélyeg, amely természetvédelmi célt szolgál

Halász Gergely hozzátette azt is, hogy a WWF tematikus bélyegkiadásai később fontos szerepet kaptak a természetvédelmi célok támogatásában. A bélyegek megvásárlásából származó bevétel egy része a szervezethez került, így az összegyűlt pénzt természetvédelmi programokra fordíthatta a szervezet. Az első WWF emblémát tartalmazó bélyeg 1969-ben jelent meg Franciaországban és 1983-ig összesen 25 ország postahivatala adott ki ilyen jellegű bélyegeket. Ezeket a kiadásokat „előfutároknak” nevezik, mivel az egységesített WWF-bélyegprogram előtt jelentek meg. 1983-ban a svájci Groth AG vállalat megszerezte a kiadói jogokat, így a későbbi kiadások egészen napjainkig kizárólag rajtuk keresztül, szigorúbb szabályok és pályáztatás alapján a WWF hozzájárulásával jelenhetnek meg.

A tárlaton ennek a különleges gyűjtési rendszernek több elemét is megfigyelhetjük. A kiállított összeállításokban egy-egy állatfajhoz kapcsolódó képeslapok, első napi borítékok és bélyegek szerepelnek négyes szabály szerint. Halász Gergely elmondta, hogy 1983 óta világszerte 211 ország, köztük hazánk is bekapcsolódott a bélyeg- és képeslapkiadásokba. Magyarországból több védett fajról készült filatéliai kiadás.

Nemcsak az állatokat, hanem az élőhelyeket is védeni kell

A gyűjtő hangsúlyozta, hogy a természetvédelem nem merülhet ki az egyes állatfajok megóvásában. Beszélt arról is, hogy legalább ilyen fontos az élőhelyek védelme, hiszen egy faj fennmaradását csak akkor lehet hosszú távon biztosítani, ha azok a környezeti feltételek is megmaradnak, amelyek között az adott állat él. Példaként a hulladékkezelést és a természetvédelmi területek állapotának megőrzését említette.

A tárlat különlegessége, hogy a bélyegek és képeslapok mellett az egyes állatfajokról rövid ismertetők is készültek. Halász Gergely elmondta, hogy ezek elkészítésében kollégái és tanítványai is részt vettek. A diákok maguk választhatták ki, melyik állatfajjal szeretnének foglalkozni, majd különböző források felhasználásával készítették el az anyagokat. A kiállítás így oktatási célt is szolgál.

A kiállításon a bélyegkiadás technikai érdekességeivel is találkozhatnak a látogatók, többek között hologramos bélyegblokkal. A tárlatot QR-kódok is színesítik: ezek segítségével az érdeklődők rövid videókat nézhetnek meg az egyes ritka állatfajokról.

A WWF-képeslap- és bélyegkiállítás így egyszerre kínál különleges filatéliai élményt, természetismereti tudást és elgondolkodtató üzenetet. A vitrinekben sorakozó bélyegek mögött ugyanis nem csupán ritka állatok képei, hanem veszélyeztetett fajok és egyre sérülékenyebb élőhelyek történetei is kirajzolódnak.

Ritka fajok történetei a paravánokon

A kiállítás egyik legfontosabb üzenete, hogy számos bemutatott faj ma már rendkívül veszélyeztetett, a kihalás szélén áll. A gyűjtő példaként említette az afrikai északi szélesszájú orrszarvút. Elmondta, hogy ebből az alfajból már csak két idős nőstény él, az utolsó hím példány elpusztult. A faj megmentésére mesterséges szaporítási eljárásokkal is próbálkoznak, ami azonban számos kockázatot rejt magában.

Halász Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes veszélyeztetett állatfajokból ma már több él állatkertekben, mint természetes élőhelyükön. Hozzátette azt is, hogy az állatkerti környezetben született vagy ahhoz hozzászokott állatok visszatelepítése a természetbe nehezen kivitelezhető, mert egyes viselkedésformák hiányozhatnak az élőlényből, ami a túlélési esélyüket biztosítaná.

A klímaváltozás újabb veszélyt jelent

A megnyitón a természetvédelem aktuális problémái is szóba kerültek. Halász Gergely beszélt a klímaváltozás hatásairól, az átlaghőmérséklet emelkedéséről, valamint arról, hogy a környezet változása egyre nagyobb nyomást gyakorol az élővilágra. Külön példaként említette a korallzátonyokat és a méheket, amelyek számára már néhány Celsius-fokos átlaghőmérséklet-változás is súlyos következményekkel járhat.

Beszélt arról is, hogy a természet egy összefüggő rendszer, amelyben az egyes fajok egymásra vannak utalva. A „dzsenga játékhoz” hasonlította a természet működését, amiből ha túl sok elemet eltávolítunk, előbb-utóbb az egész rendszer instabillá válik.

A szemléletformálás lehet a kulcs

Hozzátette azt is, hogy önmagában egyetlen természetvédelmi szervezet sem képes megoldani a problémákat. Véleménye szerint szemléletformálásra van szükség, amelyben az oktatásnak és a családnak is fontos szerepe van. Tanárként úgy látja, hogy a fiatalok érdeklődésének felkeltése egyre nagyobb kihívás, ugyanakkor a szülők által közvetített értékrend meghatározó lehet abban, hogy a gyermekek hogyan viszonyulnak a természethez.

Miért éppen a panda lett a WWF jelképe?

A megnyitó végén egy érdekes történetet is megosztott a hallgatósággal arról, hogyan vált a panda a WWF jelképévé. Elmondta, hogy a szervezet 1961-es megalakulásakor olyan állatot kerestek, amely veszélyeztetett, ugyanakkor fekete-fehér, így a korabeli drága színes nyomtatás helyett egyszerűbben lehetett ábrázolni. A választás végül Chi-Chi-re egy nőstény óriáspandára esett, aki 1958-tól a Londoni Állatkert lakója volt. Akkoriban a nyugati világ egyetlen óriáspandájaként hatalmas népszerűségnek örvendett.