Ünnepi köszöntők: A közös múlt és az identitás ereje

A konferenciát dr. Tigyi-Aradi Alexandra Kiskunfélegyháza jegyzője nyitotta meg, aki beszédében kiemelte a Kiskun Múzeum szerepét a térség tudományos életében. Hangsúlyozta, hogy a rendezvény az tudományközi együttműködés szellemében zajlik, ahol régészek, történészek és néprajzkutatók közösen dolgoznak a jászkunsági örökség megőrzésén. Kiskunfélegyháza városa számára megtiszteltetés az otthonadás, hiszen a helyi közösség mindig is elkötelezett volt a tudományos hagyományok és a közgyűjtemények támogatása mellett.

Dr. Mák Kornél, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés alelnöke, regnáló kiskun kapitány az identitást mint a közösségi motiváció legfőbb forrását határozta meg. Beszédében rámutatott, hogy az emberek „narratívában gondolkodnak”, azaz múltunk ismerete és az ahhoz való viszonyunk elengedhetetlen a jelenkori önazonosságunk meghatározásához. A kiskun kapitányi rendszer és a jászkun örökség ápolása nem pusztán hagyományőrzés, hanem egy élő, cselekvő válasz a jelenkor kérdéseire.

Megemlékezés dr. Selmeczi Lászlóról

A konferencia kezdetén Bathó Edit nyugalmazott múzeumigazgató emlékezett meg a nemrégiben elhunyt dr. Selmeczi László régészről. Selmeczi László csaknem hat évtizeden át meghatározó alakja volt a magyar régészetnek: az 1960-as évektől kezdve kiemelkedő szerepet vállalt a kun és jász települések feltárásában. Nevéhez fűződik a Kárpát-medence kun falvainak komplex régészeti kutatása, amelynek eredményeként bizonyította, hogy a jászok és kunok kulturális öröksége jól elkülöníthető. Tudományos munkásságának fontos állomása volt a legendás Lehel-kürt monografikus feldolgozása, emellett évtizedeken keresztül segítette szakmai tudásával a Jászmúzeum munkáját is. A jász közösség iránt tanúsított elkötelezettségéért és érzékenységéért a „tiszteletbeli jász” címmel ismerték el. Emléke előtt a konferencia résztvevői egyperces néma felállással tisztelegtek.

Tudományos eredmények: A történeti kutatások új távlatai

A konferencia négy szekciója a térség történetének széles spektrumát ölelte fel. Az első szekcióban, Mészáros Márta igazgató elnökletével, Farkas Csaba történész Zsigmond király halasi kapcsolatait vizsgálta, kritikailag elemezve az 1408-as forrásokat, miközben Koncsek József Jakabszállás történetét, Katona-Kiss Attila, Bíró Gyöngyvér, Hüse Asztrik és Harangi Flórián pedig a debreceni határ középkori temetkezéseit mutatták be.

A második szekcióban a kora újkori és újkori témák domináltak: Bagi Gábor a berényszállási Sándor Pál alakját, Bathó Edit a jászsági öltözködéskultúra változásait, Kovács Szilvia pedig a jászok keleti, hanbaliki kapcsolatait és a Yuan-udvar diplomáciáját elemezte.

A délutáni program a harmadik szekcióval folytatódott Törőcsik István elnökletével, ahol Farkas Kristóf Vince, Kapás János Zsolt és Magdus Tamás a kiskun településhálózat, a „végeken” zajló élet és a monostorrévi Kunság végóráinak témáit járták körül. Végezetül a negyedik szekcióban Csendes Dominika, Katona Csaba, Nagy János és Mészáros Márta levéltári és társadalomtörténeti vizsgálódásai révén a sági leletek, Móczár Elemér családjának története és a mezővárosi redemptus elit élete tárult a hallgatóság elé. A konferencia tartalmas vitákkal zárult, igazolva, hogy a Jászkunság múltjának kutatása továbbra is élő, megújuló és tudományosan rendkívül termékeny terület.