November 16. hétfő, Ödön
2026. november 15., 18:00

Hittel, szeretettel a gyermekekért

Feketéné Prikkel Andrea Éva hittanoktató, vallástanár a gyermekek és fiatalok lelki fejlődését segíti, miközben arra törekszik, hogy ne csupán bibliai történeteket tanítson, hanem kapaszkodót, értékrendet és hitet is adjon a következő generációnak. Példamutató életéért, szorgalmáért, becsületes munkájáért, a hit terjesztése iránti elkötelezettségéért és a gyermekek iránti szeretetéért Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testületének Elismerő Oklevelében részesült. A kitüntetés kapcsán életútjáról, hitvallásáról, pedagógiai módszereiről és terveiről beszélgettünk.

– Nem pedagóguscsaládból érkezett, mégis a gyermekek nevelése, tanítása lett az élete. Hogyan vezetett az útja a hitoktatói hivatásig?

– A családomban nem volt sem tanár, sem hitoktató. Dédnagymamám volt az, aki különösen fontosnak tartotta a hitet, ő volt az imádkozó ember a családban. Tőle hallottam először az evangéliumot, egy kis képregény segítségével. Bár a többi unoka olykor türelmetlenebb volt, amikor bibliai történeteket mesélt, én mindig végig hallgattam.

Később református gimnáziumba kerültem Kecskeméten, ahol a hittanórák és a tanáraim is nagy hatással voltak rám. Érettségi után még pszichológusnak készültem, de nem vettek fel az egyetemre. Ez akkor csalódás volt, utólag azonban már látom, hogy másfelé vezetett Isten. Mindig is nyitott voltam Isten felé, és az érettségi után volt 1 évem mielőtt újra felvételiztem. Ez idő alatt naponta olvastam a Bibliát és volt időm azon gondolkodni, hogy Isten mit tervez az életemmel, hol szeretne látni. Amikor megértettem, hogy az Ő vezetése a legjobb számomra, nem akartam tovább bukdácsolni a magam vezette úton és átadtam neki az életemet. Ez volt a megtérésem. Azóta is Jézus Krisztust követem.

Még ebben az évben karácsonykor kaptam egy Igét az ifjúsági vezetőnktől, ami nagyon meghatározó volt számomra. Jézus mondta ezt Péternek és Andrásnak, amikor kiválasztotta őket tanítványainak: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Máté evangéliuma 4,19) Talán akkor még nem is értettem pontosan, mit is jelent emberhalásznak lenni, és ha nem akarok lelkipásztor lenni, ez vajon hogyan fog valóra válni az életemben.

Végül kémia tanári szakra jelentkeztem Szegedre, ahol a tanulmányaimmal párhuzamosan a református hittanoktatói szakot is elkezdtem. Így találtam rá arra az útra, amelyen azóta is örömmel járok.

– A pedagógusi pályát kémiatanárként kezdte. Hogyan alakult ki az a hivatás, amelyben ma már a hit közvetítésének szenteli a mindennapjait?

– 2000-ben kezdtem tanítani, négy évig a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskolában tanítottam kémiát. Nagyon szerettem a diákokat, különösen a kamasz korosztályt.

2004-ben született az első kisfiam, majd három másik, így hosszabb időre otthon maradtam. Kiskunfélegyházára költözésünk után csatlakoztunk a református gyülekezethez, ahol a gyermekek mellett is aktívan részt vettem a közösségi életben. Baba-mama kört tartottam, ahol az édesanyákkal a gyermeknevelésről, a várandósságról, a babaápolásról és a lelki kérdésekről beszélgettünk.

2017-ben kezdtem el igazán a hitoktatást. Jelenleg négy iskolában (a Batthyány Lajos Általános Iskolában, a József Attila Sportiskolai Általános Iskolában, a Dózsa György Általános Iskolában és a Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Kollégiumban) tanítok hittant.

– Különösen közel áll a szívéhez a kamaszkorosztály. Mi az, amit ebben az életkorban a legfontosabbnak tart a hitoktatásban?

– A kamaszkor szerintem az egyik legizgalmasabb időszak. Sok minden változik a fiatalokban, keresik önmagukat, a helyüket a világban, és egyre több kérdésük van az életről. Éppen ezért nem szeretném, ha a hittanóra csupán ismeretátadás lenne.

A legfontosabb célom, hogy ne csupán az egyházhoz – ami nagyon fontos hely, mert a hittestvérekkel ott vagyunk közösségben egymással – vezessem őket, hanem Krisztushoz. Amikor elbúcsúzunk egymástól, szeretném, ha lenne egy olyan értékrendjük, amelyhez az életük során igazodni tudnak. Azt szeretném megmutatni nekik, hogy Istennek jó terve van az életünkkel, és a nehézségeken is át fogja vezetni őket.

Fontos, hogy a fiatalok ismerjék a Bibliát, tudják, hogy nehéz helyzetekben hol kereshetnek benne válaszokat, és legyen bátorságuk a saját meggyőződésük szerint élni. Az órákon sokat beszélgetünk, olvassuk a Bibliát, és igyekszem a történetek mögé is betekintést adni nekik. Nemcsak azt vizsgáljuk, mi történt, hanem azt is, hogy az adott szereplő mit érezhetett, milyen döntési helyzetbe került, és mi hogyan viselkednénk hasonló körülmények között.

– Van olyan bibliai történet, amely különösen közel áll Önhöz, és amelyet szívesen állít példaként a fiatalok elé?

– Dániel könyve az egyik kedvencem. Dániel és barátai fiatalon a babiloni birodalomba, idegen környezetbe kerülnek, mégis megőrzik azt az értékrendet, amelyet gyermekkorukban megtanultak. Dániel tudásával, alázatával és hűségével még a királyi udvarban is elismerést szerez, de a legfontosabb, hogy a körülmények hatására sem tagadja meg a hitét.

Számomra ez a történet különösen fontos üzenetet hordoz a kamaszoknak. Azt szoktam mondani nekik: most alakítsák ki a döntéseiket, gondolják végig, nehéz kérdésekben hogyan választanának, mert amikor döntéshelyzetbe kerülnek, a körülmények már könnyen befolyásolhatják őket rossz irányba.

A helyes döntések meghozatalához, egy karkötőt is szoktam ajánlani a gyerekeknek, amelyen a WWJD rövidítés szerepel. Ez az angol „What Would Jesus Do?”, vagyis „Mit tenne Jézus?” kérdés kezdőbetűiből áll. Arra biztatom őket, hogy amikor döntés előtt állnak, gondoljanak erre.

Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a hit nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk. Jézus szeretete akkor is elér bennünket, ha elrontunk valamit, akár sokadszorra is. A fiataloknak tudniuk kell, hogy a hibákat nevükön kell nevezni, de mindig van lehetőség a jóvátételre és az újrakezdésre.

– A hitoktatásban nemcsak tanít, hanem hosszú éveken át kíséri is a gyermekeket. Mit jelent ez a személyes kapcsolat?

– Ez az egyik legnagyobb ajándéka ennek a hivatásnak. Vannak olyan tanítványaim, akiket 2017 óta kísérek. Volt, aki negyedikesként került hozzám, most pedig már középiskolás, tizenkettedikes. Így nemcsak egy-egy tanévben találkozunk, hanem látom, hogyan változik, fejlődik, milyen kérdések foglalkoztatják, és hogyan alakul a hitéhez való viszonya.

A fiatalok sokszor a saját életükön keresztül teszik fel a kérdéseiket. Én pedig igyekszem az adott bibliai történethez kapcsolni azokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy érezzék: nem ítélkezni szeretnék felettük, hanem mellettük állni. Ahogy Jézus is egyszerre mutatott rá arra, – például a házasságtörő asszony esetével – mi a helyes és mi a helytelen, miközben szeretettel fordult az emberekhez, nekünk is ezt a példát kell követnünk.

– Folyamatosan keresi az új módszereket, lehetőségeket. Milyen kezdeményezésekkel szeretné még közelebb vinni a gyermekekhez a hitet?

– Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást. Elvégeztem az etika szakot, emellett több, a gyermekek és fiatalok fejlődését segítő képzésben is részt vettem. Ciklus-show foglalkozás vezető vagyok, és most a TeenSTAR program képzésére is jelentkeztem. Ezek a foglalkozások a lányok, illetve a kamaszok életkori sajátosságaihoz, testi-lelki fejlődéséhez kapcsolódnak. A családi életre nevelés területén is szereztem képesítést.

A Godly Play elnevezésű, megragadó történetmesélésre épülő foglalkozás gyülekezetei bevezetésén dolgozunk két kollégámmal. Ennek lényege, hogy egyszerű eszközökkel, a gyermekek bevonásával jelenítjük meg a bibliai történeteket. Nem egyszerűen elmeséljük nekik az eseményeket, hanem lehetőséget adunk arra, hogy átéljék, elgondolkodjanak rajtuk, kérdezzenek, majd a saját tempójukban dolgozzák fel a hallottakat.

A foglalkozásokon a történetmesélést csendes, önálló alkotó- és felfedezőidő követi, végül közös étkezéssel, imádsággal zárunk. Hiszem, hogy a gyermekekben nagyon mélyen ott van a spiritualitás iránti igény, csak lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy ezt megélhessék.

– Hogyan fogadta, hogy munkáját Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testülete Elismerő Oklevéllel jutalmazta?

– Őszintén szólva teljesen váratlanul ért. Kicsit furcsa érzés volt, mert nem azért végzem ezt a munkát, hogy elismerést kapjak. Egyszerűen csak teszem a dolgomat, és nagyon szeretem, amit csinálok. Nagyon hálás vagyok érte, de azt gondolom, hogy az ember nem a kitüntetésekért dolgozik. Ha megkérdezik, mi motivál nap mint nap, azt tudom mondani: örömmel kelek fel, és örömmel megyek a munkahelyemre. Szeretek találkozni a gyerekekkel, beszélgetni velük, látni a fejlődésüket. Minden nap hálát adok azért, hogy ezt csinálhatom.

– Ha egyetlen gondolattal kellene összefoglalnia, mit jelent Önnek a hivatása, mit mondana?

– Azt, hogy ez szolgálat. Egyfajta közvetítő szolgálat. Mi, hitoktatók, a lelkipásztorokhoz hasonlóan eszközök vagyunk abban, hogy a Biblia üzenete eljusson az emberekhez. Nem magunkat szeretnénk előtérbe helyezni, hanem azt, akit mi magunk is követünk.

Van egy bibliai ige, amely különösen fontos nekem, mert a konfirmációmkor kaptam: Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kolossé 3,17). Talán ez fejezi ki legjobban azt, ahogyan a mindennapjaimat szeretném élni. Amit teszek, azt igyekszem úgy végezni, hogy Isten előtt kedves legyen. És ha közben akár egyetlen gyermeknek is sikerül kapaszkodót, hitet vagy egy fontos felismerést adnom, akkor már megérte.

G. E.
Fotó: G. E.
Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram