Gyökerek Kiskunfélegyházán

Malatinszky Csaba kiskunfélegyházi kötődése meghatározó része életének. Gyermek- és iskoláséveit itt töltötte, baráti kapcsolatai közül sok máig élő, erős kötelék. A beszélgetés elején is hangsúlyozta: jó érzés volt visszatérni, ismerős arcokat látni a közönség soraiban, és felidézni azokat az éveket, amikor még nem volt egyértelmű, merre vezet majd az útja.

Fiatalon sok minden érdekelte: sport, közösségek, szerveződések, de már ekkor megjelent benne az igény arra, hogy megértse a világ működését, és megtalálja a saját helyét benne. Mint mondta, mindig fontos volt számára az önálló gondolkodás, a kérdezés és az, hogy ne kész válaszokat fogadjon el.

Tanulás, tapasztalat, világjárás

A borászat nem egyenes úton érkezett meg az életébe. Tanult, dolgozott, külföldi tapasztalatokat szerzett, különböző kultúrákkal és gondolkodásmódokkal találkozott. Ezek az évek formálták igazán azt a szemléletet, amely később a borászatában is megjelent.

Úgy fogalmazott: nem lehet jó bort készíteni anélkül, hogy az ember értené az embereket, a természetet és az összefüggéseket. A bor számára nem pusztán termék, hanem egyfajta életérzés.

Villány és a saját út megtalálása

A villányi borvidék nem véletlenül vált Malatinszky Csaba otthonává. A természeti adottságok és a szőlőfajták lehetőséget adtak arra, hogy megvalósítsa azt a minőségi elképzelést, amelyben már korán hitt. Kis területen, tudatosan alacsony hozamokkal dolgozik, mert meggyőződése szerint a minőség nem a mennyiségből fakad.

Borászati filozófiájának középpontjában a türelem áll. A borok hosszú érlelési idő után kerülnek a fogyasztók elé, mert – ahogy hangsúlyozta – az élvezeti érték sokszor csak évek múltán bontakozik ki igazán.

Bor, természet és felelősség

A beszélgetés során szó esett a fenntartható gazdálkodásról, a természethez való viszonyról is. Malatinszky Csaba kritikusan beszélt az iparszerű mezőgazdaságról, amely gyakran a gyors hasznot helyezi előtérbe a hosszú távú egyensúly helyett. Véleménye szerint a borásznak – és általában a gazdálkodónak – felelőssége van abban, milyen állapotban adja tovább a földet a következő generációknak.

A bor mint kultúra

A beszélgetés végén a bor kulturális szerepe került előtérbe. Nemcsak „jó”, hanem „szép” borokról beszélt – olyanokról, amelyekben tartalom és forma egysége jelenik meg. Úgy véli, a bor élmény, amely beszél a helyről, az emberről és az időről is, amelyben megszületett.