Minden egy zongorával kezdődött kilencévesen, amelyet a furulya követett, de a sorsfordító, igazi hangszerszerelmet a zeneiskolai kürttanárnő, Magyari-Benkő Gabriella hozta el. Ő ugyanis fél év után Blanka kezébe nyomta a rezes hangszert azzal a felütéssel, hogy tegyen vele egy próbát. A hangszer azonnal beszippantotta. Azon a nyáron Félegyházán össze is állt egy fiatal, baráti kamaracsoport, akiket stílusosan Baby Face kvintettnek hívtak. A két trombitásból, egy tubásból, egy harsonásból, és Blankából álló formáció nemcsak aranyminősítéseket halmozott fel a versenyeken, de olyan összetartó közösséget teremtett, ami egy életre kijelölte Blanka útját. A szoros baráti társaság tagjai imádtak együtt beszélgetni, fesztiválokra járni és persze zenélni.

A kiskunfélegyházi alapok után 16 évesen a kecskeméti Kodály Szakgimnáziumba vezetett az útja Palatinus Ferenc osztályába, de az utolsó évben Blanka mert egy nagyot váltani. Mivel Kecskeméten egyedüli kürtösként tanult, vágyott egy olyan pezsgő közegre, ahol a kortársai inspirálják és szakmailag is előreviszik. Felköltözött a fővárosba, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium kollégistája lett, ahol Maruzsa Tibor mentorálása alatt fejlődött tovább. Bár az érettségi évében a Covid-járvány felforgatta a világot, Blanka maradt még egy plusz ötödik évet, hogy maximálisan kihasználja a tanulási lehetőségeket, és felkészüljön a legnagyobb ugrásra: a külföldi egyetemi felvételire.

Mivel a német nyelvvel nem ápolt közelebbi kapcsolatot, viszont szerette volna látni a világot, a nyitott és multikulturális Hollandia felé vette az irányt. Fél évvel a felvételi előtt kiutazott konzultálni a kinti professzorokkal, majd a pandémia miatti online, videós szűrőn magabiztosan gázolt át. Nem aprózta el a jelentkezést: Hága, Maastricht és Amszterdam is azonnal felvette, ő pedig a legizgalmasabb metropoliszt, a Conservatorium van Amsterdamot választotta. Az amszterdami élet azonban nemcsak csillogásból állt, a kinti megélhetés kőkemény és kifejezetten drága volt. Blanka viszont nem ijedt meg a kihívásoktól: már májusban kiment Hollandiába dolgozni, hogy pénzt gyűjtsön a szeptemberi egyetemkezdésig. Vendéglátóhelyeken vállalt munkát, a McDonald’sban kezdett, volt biciklis futár is, majd egy klassz étteremben dolgozott három éven át a suli mellett, mivel az elején tisztán zenei felkérésekből még nem lehetett megélni.

A lakhatási kalandjai felértek egy izgalmas utazással. Élt iskolai lakásban, lakott két hónapig Purmerendben, majd egy amszterdami padlásszobában, míg végül Bussumban, egy 83 éves, elképesztően elegáns és jófej brácsaművész hölgynél talált igazi otthonra, aki előszeretettel támogatta a fiatal zenészhallgatókat. Hollandiában még az idősebb generáció tagjai is tökéletesen beszélnek angolul, így nagyszerűen megértették egymást a szállásadóval, akinél másfél évig lakott. Ezután költözött be Amszterdam központjába, ahol most egyedül él egy lakásban. Az északi időjárás persze hozta a formáját a folyamatos esőzésekkel, de Blanka gyorsan elsajátította a kinti életbölcsességet: nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet.

Amszterdam varázslatos világa és az emberek lenyűgöző sokszínűsége azonnal magával ragadta. Elbűvölte az a határtalan elfogadás, ami az utcákon érezhető: mindenki szabadon, előítéletek nélkül fejezheti ki önmagát a stílusával vagy a megjelenésével, senki sem ítélkezik a másik felett. A kinti lét teljesen kinyitotta a szemét a feminizmus, a női jogok és a társadalmi nyitottság fontosságára. Kint teljesen természetes látvány, hogy az azonos nemű párok kézen fogva sétálnak a csatornák partján, az emberekből egyszerűen árad a mosoly. Ráadásul a komolyzene világa sem olyan merev és külsőségekre épülő, mint amit itthon megszokhattunk, sokkal inkább közvetlen és emberközpontú.

Az emberek sokszínűsége mellett a holland gasztronómia is tartogatott felfedeznivalókat. Ott van például a bitterballen, ami egy ropogósra sütött, fűszeres húsmasszával töltött golyócska, vagy a hollandok nagy kedvence, a stamppot, amely egy zöldségmixszel áttört krumplipüré kolbásszal tálalva. Blanka abszolút kedvence azonban a poffertjes lett, ami egy fenséges, pici, pufi mini palacsinta, nyakon öntve rengeteg vajjal és porcukorral, na meg a híres szirupos ostya, a stroopwafel. Bár hagyományos holland éttermet ritkán találni, Amszterdam egy igazi nemzetközi gasztro-Kánaán: a japán konyhától kezdve a világ minden tájának ízei keverednek a sarkokon, így a multikulturális ízorgia garantált.

A kitartó munka és a rengeteg biciklizés – ami Blanka abszolút szenvedélyévé vált – a képzés harmadik és negyedik évében hozta meg a gyümölcsét. Beindultak a nemzetközi zenei projektek, tagja lett a Holland Ifjúsági Zenekarnak (NJO), játszott Moldovában egy különleges ifjúsági bázison, és az olaszországi Toblach Orchestral Academy próbajátékát is sikeresen vette. Belgiumban állandó taggá vált a monumentális, 140 fős Mahler Student Orchestra formációban, ami elhozta élete eddigi legkatartikusabb élményét Mahler III. szimfóniájának előadásakor.

– A főpróbán az utolsó tétel után konkrétan öt perc sírógörcs tört ki az egész zenekarban, mindenki sírt, annyira intenzív és megható volt az az emocionális burok, ami létrejött a színpadon. Aztán a koncerten, amikor én is sírtam, kinéztem a közönségre, és láttam, hogy ugyanezt élik át, mert a zenének hihetetlen, nyers ereje van az emberi érzelmekre.

A nemzetközi sikerszéria 2025 októberében Franciaországban folytatódott: a világhírű Puy du Fou történelmi élményparkban nyomott le egy egyhónapos szériát a Prágai Szimfonikus Kamarazenekarral, napi háromszor varázsolva el a nézőket egy reneszánsz udvari show-ban.

A külföldi lét teljesen formálta Blanka személyiségét, kint talált rá igazán a saját hangjára és felnőtt önmagára. Amszterdamban mindenhova két keréken jár, maximum 20 perc alatt eléri a város bármelyik pontját, és még a diplomaosztójára is biciklivel érkezett, ahol büszkén viselte elegáns fekete-fehér ruháját, stílusos piros kiegészítőkkel és egy piros masnival a hajában.

– Mindig irigylem a vonósokat, mert ők viselhetnek rúzst a színpadon, mi a kürt miatt nem, így a ruhámmal kellett kompenzálnom a piros szín iránti rajongásomat.

Blanka jelenleg itthon tartózkodik, önkéntesként tanítja a konzisokat a Kiskunfélegyházi Kürtös Napokon, és fellépett a Nemzetközi Karmesterkurzuson is egykori mentora, Magyari-Benkő Gabriella oldalán. Bár korábban tartott a tanítástól, most kifejezetten élvezi átadni a tudást a fiataloknak. Augusztusban visszatér Amszterdamba, és tudatosan tervez egy olyan évet, amikor a próbajátékok mentális terhei és a lámpaláz helyett a civil munka mellett egyszerűen csak visszatalál a zene tiszta, feszültségmentes öröméhez.

A jövőképe pedig nyitott, színes és professzionális. Bár nagy álma egy élvonalbeli szimfonikus együttes – itthon például a Budapesti Fesztiválzenekar, az Opera vagy a Nemzeti Filharmonikusok –, Blanka az alternatív rockon szocializálódott (30Y, Hiperkarma), most pedig teljesen rákattant a Déva-féle neofolkra és az elektronikus dallamokra. Szintén vágya egy különleges crossover projekt megvalósítása: a melankolikus népi vonalat, az elektronikus alapokat és a klasszikus kürt hangját szeretné összehozni egy eddig sosem hallott, modern fúzióvá. Kovács Blanka a két lábon járó, céltudatos életigenlés: a kiskunfélegyházi zeneiskolából indult, de ma már az egész európai pódium az övé.

Fotó: Kovács Blanka Facebook oldala