– Hogyan találkoztál először az íjászattal, és mi fogott meg benne?

– Először 2021 tavaszán találkoztam az íjászattal, amikor még a Constantinum Iskolába jártam. Egy angolórán készültünk az év végi vizsgára, és fel kellett sorolni az iskolában végezhető sportokat. Akkor mondta a tanárom, hogy lehet íjászkodni is. Nem sokkal később kiderült, hogy az informatika tanáromnak, Vas Tibornak van egy egyesülete. Egyik óra után megkérdeztem tőle, kipróbálhatnám-e ezt az egészet, és körülbelül két héttel később már íj volt a kezemben. Hivatalosan 2022. január 1-jén csatlakoztam a KHTK – Fénypárducok Íjász Szakosztályhoz, ahol a mai napig aktívan versenyzek.

Mindig szerettem volna valamilyen sportot űzni, részben a mozgás, részben a közösség miatt. Az íjászatban pedig nagyon megfogott az egész folyamat hangulata. Van egy különleges „feelingje” annak, amikor lövök. Mentálisan is teljesen más terhelést jelent, ezért számomra kikapcsolódásként is működik. Nagyon fontosnak tartom a közösséget is. Szerencsésnek érzem magam, hogy a KHTK – Fénypárducok Íjász Szakosztályának tagja lehetek, én is és a családom is. Az évek során megtapasztaltam, mennyire összetartó közösség a miénk.

– Melyik szakágban versenyzel jelenleg, és milyen típusú íjat használsz?

– Jelenleg longbow kategóriában versenyzem. Ez egy angolszász kultúrkörből származó, Európában és Amerikában is elterjedt íjtípus. Amikor elkezdtem íjászkodni, még történelmi magyar visszacsapó íjjal lőttem, később pedig vadász-reflex íjat használtam egészen 2025 nyaráig. Ezután váltottam a longbow kategóriára. Az évek során sokféle íjat kipróbálhattam, például csigás íjat vagy különböző számszeríjakat is. Úgy gondolom, mindegyik kategóriának megvan a maga helye a sportban, és mindegyik más kihívást jelent.

– Mit jelent számodra az íjászat, és mi motivál a mindennapi edzések során?

– Ezt nehéz egy szóval megfogalmazni. Leginkább hobbi, egy kis plusszal. Nagyon jó aktív kikapcsolódás számomra, ugyanakkor sportként is sokat jelent. Hetente általában egy-két napot tudok edzeni, az motivál, hogy minél jobban és hatékonyabban tudjam űzni ezt a sportot. Elég maximalista, sőt néha perfekcionista vagyok, így ez is hajt előre. Ugyanakkor azt is meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem a saját magammal szembeni elvárásokat, mert hajlamos vagyok túlzásba esni.

– Az elmúlt években számos kiemelkedő eredményt értél el. Országos bajnoki címeket szereztél, egyetemi kupát is nyertél. Mi lehet a sikered kulcsa?

– Az biztos, hogy ezek az eredmények nem csak az én érdemeim. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik stabil hátteret biztosítanak számomra. Emellett szeretném kiemelni az edzőmet, Vas Tibort is. Nem túlzás azt mondani, hogy szinte mindent tőle tanultam az íjászatról. És természetesen ott van a közösség, a Fénypárducok csapata is. Nélkülük biztosan nem sikerültek volna ezek az eredmények.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2025 januárjában megszereztem a III. osztályú minősítést. Talán azonban a legnagyobb sikerem eddig a dupla országos bajnoki cím, amit 2026 februárjában szereztem meg a 3D íjászat szakágban.

– Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

– Június végén rendezik meg Egerben a „European Historical Archery Championships 2026” történelmi Európa-bajnokságot, ahol én is indulok majd. Már hónapok óta tudatosan készülök rá, és szeretnék minél jobb eredményt elérni a fiatal felnőttek között. Ha ez sikerülne, az lenne eddigi pályafutásom legnagyobb sikere. Hosszabb távon pedig szeretném letenni az íjász edzői vizsgát is.

– Hol látod magad 5–10 év múlva? Még mindig íjjal a kezedben?

– Mindenképpen. Számomra ez már nem csak egy sport vagy egyszerű hobbi. Próbálom az életem részeként megtartani az íjászatot, amennyire csak lehet. Most még csak a második szemeszteremet fejezem be a Neumann János Egyetemen, így az 5–10 év nagyon távolinak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben is megtalálom majd a módját annak, hogy továbbra is űzzem ezt a sportot.