Borítókép: Fortepan – Hunyady József

Pályatársai nagyszerű színésznőként emlékeztek meg róla a Magyar Nemzetnek.

Máthé Erzsi Kossuth-díjas színésznőre, a nemzet színészére emlékeznek pályatársai, aki szélsőséges műfajokban is nagy alakítást nyújtott: mély drámai szerepekben éppen úgy remekelt, mint vígjátékban, és a szórakoztató műfajokban. Személyében nagylelkű embert ismertek meg, aki szeretettel fordult a fiatalabb generációk felé. Eperjes Károly Kossuth-díjas színészt családi szálak is fűzik Máthé Erzsihez, ezért különösen közel álltak egymáshoz. – Nagyon szerettük egymást, már csak azért is, mert pap nagybátyám még itt Budafokon tanította, ahova annak idején még édesanyám is járt polgáriba. Azt gondolom, ez erőst meghatározta a kapcsolatunkat. Nagyon nagy és érzelemdús, humorral teli színésznőt veszítettünk. Boldog hazatérést, Erzsike! –  fogalmazott a Magyar Nemzetnek Eperjes Károly.

Blaskó Péter Kossuth-díjas színész megkeresésünkre elmondta, kevés darabban játszottak együtt, de nagyon emlékezetesek ezek a találkozások: Főiskolás voltam még 1970-ben, amikor a Nemzeti Színházban Ottó szerepét vettem át, Erzsike pedig Gertrudist alakította. Formátumos egyéniség volt, szeretetteljesen viszonyult felém. A Katona József Színház alapító tagjaiként dolgoztunk újra együtt. Nem volt túl közeli a kapcsolatunk, de tiszteltem őt, ő pedig elfogadott engem, mint fiatal színészt.

Még a főiskola előtt, stúdiósként találkozott a Nemzeti Színházban a nagy színésznővel a Kossuth-díjas Lukács Sándor. – Két évig voltam stúdiós, Máthé Erzsi pedig vezető színésznő  volt a társulatnál. A hetvenes évek elején már végzett színészként a Magyar Televízió aranykorát jelentő időszakban egy tévéjátékban játszottunk együtt. Eben az időszakban egyik tévéjátékot követte a másik és rengeteg tévéfilm készült, Máthé Erzsi pedig nagyon foglalkoztatott, országosan ismert színésznőként rendszeresen jelen volt. Mi hosszú évekig Édesanyám!, Fiam! felszólítással üdvözöltük egymást a közös munka emléke miatt. Azon ritka színészeink közé tartozik, akik a drámai szerepekben éppen úgy remekeltek, mint a vígjátékokban – mondta.

Barátjaként és kollégájaként emlékezett rá Balázs Péter Kossuth-díjas színész. Elmondása szerint "hatalmas, veretes színésznő volt, ritka tehetséggel, hihetetlen energiájával, annyi szépet adott az embereknek, ami nagyon ritka. Megvolt benne az erő és a temperamentum a nagy klasszikus szerepekhez és a könnyed műfajokhoz is".

Hét évtizeden át játszott színpadon

Mertz Erzsébet néven született 1927-ben, Budafokon. Nagy szegénységben nőtt fel, szüleivel barlanglakásban laktak. Későbbi lakásukból a második világháború után sváb származásuk miatt kitelepítették őket. A Színművészeti Főiskolára nem vették fel, így az Országos Színészegyesület Színiiskolájában diplomázott. A Vígszínházhoz 1948-ban szerződött, ekkoriban változtatta meg a nevét Máthé Erzsire. A Nemzeti Színházban 1952-től, három évtizeden keresztül játszott, és 1983-ban alapító tagja volt a Katona József Színháznak, ahol 2012-ben lépett utoljára színpadra.

Az egyik legjellegzetesebb orgánumú magyar színésznő volt, aki kemény, tiszta és zengő hangjával olyan hősnőket formált meg a színpadon, mint Az ember tragédiája Évája, Gertrudis (Katona: Bánk bán), Goneril (Shakespeare: Lear király), Volumnia (Shakespeare: Coriolanus), Kamilla a Liliomfiból és Paulina a Téli regéből.

Rengeteg mozi- és televíziós filmben szerepelt, többek között olyanokban, mint a Gázolás, a Külvárosi legenda, a Csempészek, a Ház a sziklák alatt, A hamis Izabella, a Szindbád, a Mielőtt befejezi röptét a denevér, és a Fekete város című Mikszáth-regény Zsurzs Éva rendezte filmváltozata. Tábori Nórával ők voltak Juliska és Mariska a Szeszélyes évszakokban. A közönség nagyon szerette őt A szeleburdi család nagymamájaként.

Május 16-án lett volna 96 éves.