A képviselő-testület idén Kiskunfélegyháza Város Sportjáért kitüntető díjjal ismerte el Hideg Lászlót. A díjat május 25-én, a Városalapítók Hete ünnepségsorozat keretében megrendezett ünnepi képviselő-testületi ülésen vehette át. Ebből az alkalomból kérdeztük a mögötte álló sporteredmények mellett arról az emberöltőnyi küzdelemről és helytállásról, ami idáig vezette.

Hideg László nyolcévesen kezdett sportolni: szertorna, atlétika, birkózás – majd jött az, ami egész életében elkísérte: a boksz. Első élménye nem volt diadalmenet: elverték az edzőteremben. Egy ideig vissza se akart menni. De a belülről fakadó elszántság – amit sokan csak belső tűznek neveznek – végül győzött. Tízévesen már rendszeresen járt edzésekre, és hamar kiderült: a kistermetű fiú nagy dolgokra hivatott.

Gyermekkorától kezdve dolgoznia kellett. Tizenhárom évesen már segédmunkás volt egy vágóhídon. Közben sorra nyerte a versenyeket. Az első megmérettetésén, a Petőfi Népe Kupán a nála három évvel idősebbek ellen lett második. A sikerek mögött azonban ott volt az éhség – szó szerint is: egy-egy győzelem jutalma a rántott hús és a kóla volt, ami a szegényes körülmények között élő családban ünnepi lakomának számított.

Később magyar bajnoki címek, junior Európa-bajnoki ezüst, és nemzetközi tornák – Korea, Kuba, Berlin – következtek. A felnőtt válogatott tagja volt, az 1980-as moszkvai olimpiai keretbe is bekerült, ám egy sérülés megakadályozta a kijutást. De a vereségek sosem törték meg. Ahogy ő fogalmaz:

– Az ütés fáj, de meg lehet szokni. A győzelem viszont testet-lelket feltölt.

Hideg László nem tartozik a magas sportolók közé, de amit termetben „elveszített”, azt szívósságban, technikában és akaraterőben bőven pótolta. Ez az az üzenet, amit ma is minden gyereknek át akar adni: Nem baj, ha kicsi vagy. Az a fontos, hogy mennyit vagy hajlandó tenni azért, hogy nagy legyél. Aki vele edz, az hamar megtanulja: a test mellett a lélek is erősödik. A boksz ugyanis nemcsak sport, hanem nevelő eszköz, ami fejleszti a mozgást, az önbizalmat, fegyelmet, és megtanít a tiszteletre.

Hideg László életének másik színtere az éjszaka volt. Személy- és vagyonőrként, kidobóként olyan helyzetekben kellett helytállnia, ahol a bokszból hozott gyors reflexek, az önfegyelem és a higgadtság szó szerint életet mentett. Volt, amikor egy rossz döntés végzetes lehetett volna – ő mégis megmaradt annak, aki mindig is volt: becsületes, tisztességes ember. Soha nem engedett a könnyen jött pénz, a gyors siker csábításának.

– Néha olyan helyzetben voltam, hogy más már rég feladta volna. De engem a sport megtanított arra, hogy ne hátráljak meg. Hogy az elveim fontosabbak, mint a pillanatnyi haszon. Hogy mindig egyenes háttal kell kijönnöm a helyzetekből, akármilyen kemények is legyenek.

Az edzősködés legalább akkora örömet okoz számára, mint a saját meccsei. Ma pedig a Hideg László Sportegyesület vezetőjeként kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, kezdőknek és haladóknak tart edzéseket, emellett nőknek önvédelmet tanít.

– Az edzőnek éreznie kell a gyerek lelkét. Ez pedagógia. Pszichológia. Bizalom. Ha meg tudod fogni a szívét, akkor elindul veled az úton, és nemcsak sportolóvá válik, hanem emberré is – vallja.

A most átvett díjért hálás, de még inkább azoknak, akik végig mellette álltak: a gyermekeinek, a támogatóknak, és azoknak, akik hittek benne akkor is, amikor még csak egy küzdeni akaró kisfiú volt egy szegény családból.

Hideg László 68 évesen ma is aktív. Edz, tanít, példát mutat. A ringből nem vonult ki – csak most már másokat segít fel a kötelek közé. Mert tudja: a boksz nemcsak sport, hanem út is lehet – kivezető az utcáról, a kilátástalanságból, a sodródásból. És ha valaki elhiszi magáról, hogy képes rá, akkor a legkisebb ember is hatalmas lehet.