A lélek útjait kutatja, gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólít, meséi mögött mindig ott lapul egy felismerés. Fliszár Károly hetedik könyve, az Angyalok között nem csupán irodalmi mű – lelki térkép is egyben. Az írót az alkotás folyamatáról, közönségtalálkozásokról és a könyvek mögötti érzésekről kérdeztük.

– Mi inspirálta az Angyalok között kötetet, és miben más ez a korábbi könyveihez képest?

– Ez a könyvem három külön világot ölel fel: a bevezető részben történet-versek kaptak helyet, a középsőben rövid, de életszerű költemények, a végén pedig tíz úgynevezett angyalmese. Ezek a mesék nem klasszikus értelemben vett gyerekmesék – inkább felnőttekhez szólnak. A lélekről, a belső iránytűről, arról, hogyan vezethet minket egy felismerés vagy egy csendes gondolat. Az „angyal” néha valóságos szereplő, máskor egy döntés, egy belső hang – mindig az a szerepe, hogy egy jobb irányba tereljen.

– A mesékben gyakran felbukkan egy fordulópont. Miért ennyire fontos ez az Ön írásaiban?

– Mert a fordulat az, amikor történik valami igazán fontos. Nem látványos dráma kell hozzá – néha csak egy pillanat, amikor az ember felismeri, merre szeretne továbbmenni. Ezek a mesék ezt a pillanatot próbálják megragadni. Szeretem, ha egy történet rövid, de megmarad az olvasóban. Ezért sem írok hosszú verseket, inkább több rövid darabot, amelyek mindegyike egy-egy gondolatot közvetít.

– Minden évben új kötettel jelentkezik. Honnan ez a folyamatos alkotásvágy?

– A történetek jönnek – de közben mindig változnak. Például a mostani kötet eredetileg gyerekeknek indult, végül mégis felnőttekhez szóló mesék lettek belőle. 2021 óta minden évre jutott egy könyv, de nem azért, mert „kell”, hanem mert így alakul. Néha egy mondatból indul el az egész. És persze közben ott van Zümike is, ami igazán a gyerekek szíve csücske lett.

– Mennyire fontos az olvasói visszajelzés Önnek?

– Nagyon. Egyszer egy tanítónő huszonnégy példányt kért az egyik könyvből, mert a gyerekek minden nap kérdezték tőle: mikor lesz megint mese? Ennél igazabb visszaigazolás nem is kell. Ezek a könyvek nem piaci termékek – örömet akarnak adni, érzéseket közvetíteni. Ha egy ember szívéig elérnek, már megérte megírni.

Fliszár Károly könyveit Tarjányi Xénia művésztanár illusztrálja, ahogy a borítók is az ő munkáját dicsérik. Megszületésükről az alkotótárs elmondta:

– Minden a szövegekkel kezdődik. Elolvasom, és hagyom, hogy kialakuljon bennem a hangulat. A borítókat festem, utána digitalizáljuk. Nekem fontos, hogy a kép melegséget, fényt, hitet sugározzon – olyat, ami illeszkedik a könyv belső világához. Ha ez megvan, akkor az már nemcsak illusztráció, hanem a történet része lesz.