– Hanna, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

– 16 éves vagyok, két testvérem van, és a családommal Kecskeméten élünk. A Waldorf gimnáziumba járok, 10. osztályos tanuló vagyok. Kiskorom óta imádom a mozgást, sok sportot kipróbáltam, de egyik sem fogott meg igazán – egészen addig, amíg meg nem ismertem a légtornát. Jelenleg a Fly-Air Légtorna Sportegyesületben sportolok, és versenyeken is részt veszek.

– Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel az igazán különleges mozgásformával?

– 2021 nyarán anyukám látott egy hirdetést egy kecskeméti légtorna táborról. Akkoriban még nem is hallottam erről a sportról, de kíváncsiak voltunk, ezért elmentünk. A táborban az alapoktól kezdve tanították a mozdulatokat, és már az első napon beleszerettem. Nagyon tetszett a közösség, a hangulat, és persze maga a mozgás is – ahogy a magasban lehetett lebegni, forogni, zuhanni. Elképesztő élmény volt!

– Mi volt az első igazán emlékezetes pillanatod a légtornában?

– Az első zuhanásom a magasból. Az az élmény, az az adrenalin… leírhatatlan! Akkor éreztem először, hogy ez tényleg az én utam.

– Hogy alakult az utad az első tábor óta?

– A tábor után szeptemberben elindultak az edzések, amiket nagy lelkesedéssel látogattam. Kezdetben heti kétszer jártunk, de aztán a Covid miatt át kellett térnünk az online gyakorlásra. Ott főleg erősítő és nyújtó edzések voltak. Később, amikor újra lehetett, kettesével edzettünk személyesen. 2022-ben volt az első versenyem, amit a Fővárosi Nagycirkuszban rendeztek – hatalmas élmény volt! Azóta számos versenyen részt vettem már.

– Milyen kihívásokkal kellett szembenézned a sport során?

– Az egyik legnagyobb nehézség az volt, hogy megfelelő termet találjunk – a légtornához ugyanis nagy belmagasságú helyiség kell. Most az egyik kecskeméti autógyár iskolájának tornatermében edzünk. Emellett az iskolai teendőimmel is nehéz összeegyeztetni a heti több edzést. Hetente van egy táncedzés – amit a kecskeméti színház egyik rendszeres fellépője tart –, két légtorna edzés, egy erősítős-nyújtós gyakorlás, illetve egy akrobatika óra is.

– Mit szólt a családod, amikor megtudták, hogy egy ilyen extrém mozgásformát választottál?

– Elfogadják, támogatnak. Tudják, hogy mindig maximális odafigyeléssel dolgozom, és érzik, mennyire fontos nekem ez a sport.

– Mennyire ismert ma Magyarországon a légtorna?

– Egyre népszerűbb, de még mindig különlegesnek számít. Az egyesületünkben körülbelül 100–150 gyerek van, és például a márciusi versenyen, amin részt vettünk, több mint 500-an indultak. Szóval szépen fejlődik a sportág itthon is. Érdekesség, hogy fiú is van az egyesületünkben.

– Milyen érzés fellépni a közönség előtt, a levegőben lebegve?

– A versenyek és fellépések előtti napokon általában izgulok, de amikor fent vagyok a levegőben, teljesen kiszakadok a külvilágból. Ilyenkor elsősorban arra törekszem, hogy átéljem és élvezzem a mozdulatokat – ekkor a tökéletesség, a zsűri vagy a közönség háttérbe szorul. Számomra ezek a pillanatok elsősorban belső élményt jelentenek, nem megfelelési kényszert, és ez adja az igazi varázsát.

– Hogyan tudod összehangolni a Waldorf-iskola elfoglaltságait és az edzéseket?

– Ez komoly szervezést igényel. A szabadidőm nagy részét edzés, tanulás vagy evés tölti ki. Persze, van, hogy fáradt vagyok, de ha eljutok az edzésre, mindig megújulok – számomra ez a kikapcsolódás.

– Előfordult már sérülés?

– Volt egy korábbi lábproblémám, amit a sport valamilyen szinten javított. A lila foltok, sebek, horzsolások mindennaposak – ezek a légtorna velejárói, de begyógyulnak.

– Mit adott neked emberileg a légtorna?

– Önbizalmat, kitartást, barátokat, élményeket. Amikor a Fővárosi Nagycirkuszban léphettem fel, hatalmas megtiszteltetés volt. Ha rossz napom van, az edzés mindig segít.

– Van olyan mozdulat, amitől még most is tartasz?

– Nem igazán félek a gyakorlatoktól, inkább arra törekszem, hogy minden mozdulatot élvezzek. A céljaim mindig új kihívásokat jelentenek, és ez motivál a fejlődésre.

– Mit tanácsolnál annak, aki most hall először a légtornáról, és kedvet kapott hozzá?

– Kezdje el bátran! Nagyon fontos az erősítés és a nyújtás – ezek nélkül nehéz fejlődni. Minél előbb kezdi valaki, annál többre viheti.

– Végezetül: milyen jövőbeli terveid vannak?

– Szeretnék minél tovább légtornázni, akár magánedzőként is tevékenykednék később. Emellett a tanulás is fontos számomra – építészmérnök és lakberendező szeretnék lenni.

Fotó: Polyák Hanna