A stafétát Nádasdi József adta tovább számára azzal a kérdéssel: hogyan lehet egy kisebb városban hosszú távon életben tartani és eredményessé tenni egy olyan sportág utánpótlását, ami nem tartozik a kiemelten támogatottak közé.

A pingpong gyakorlatilag beleszületett az életébe

Bene Györgyi már hatévesen ütőt ragadott. Édesapja, Bene György a félegyházi asztalitenisz szakosztály vezetőjeként dolgozott, így a sportág mindennapos része volt a családi életnek.

Első edzője Erdélyi Endre volt, akinek irányítása mellett hamar megmutatkozott tehetsége. Utánpótlás-válogatottként Európa-bajnokságokon szerepelt, ahol csapatban bronzérmet szerzett.

Az asztalitenisz iránti kötődése azóta sem halványult. Több mint három és fél évtizede kíséri végig az életét a sportág, amely máig meghatározza mindennapjait.

Huszonöt éve az osztrák élvonalban

Pályafutásának jelentős része Ausztriához kötődik. Huszonöt éve szerepel osztrák klubokban, ebből tizenöt esztendeje ugyanannál a kufsteini csapatnál játszik. A mai napig az első Bundesliga mezőnyének aktív szereplője, ahol csapatával az idei idényben az alsóházi rájátszás második helyét szerezte meg.

Számára a versenyzés nem csupán eredményekről szól, hanem arról az életérzésről is, ami gyermekkora óta végigkíséri.

A rutin, a kitartás és a sport szeretete ma már ugyanúgy része a játékának, mint egykor a bizonyítási vágy.

A sport kapaszkodót is jelentett

Életének egyik legnehezebb időszaka tizennégy éves korában érkezett el, amikor elveszítette édesapját. Ekkor került Budapestre sporttagozatos gimnáziumba, ahol az asztalitenisz köré szerveződtek a mindennapjai.

Abban az időszakban a válogatottsághoz szinte elengedhetetlen volt, hogy valaki budapesti egyesületben szerepeljen, ezért igazolt játékosként a fővárosban játszott. Azok az évek komoly terhelést jelentettek: reggeli edzések, iskola, délutáni tréningek követték egymást nap mint nap.

A sport azonban nemcsak feladatot, hanem belső erőt is adott számára. Úgy érzi, édesapja öröksége ma is ott él minden mérkőzésben, minden edzésben és minden gyermekben, akivel foglalkozik.

Visszatérés Kiskunfélegyházára

Tizenkét évvel ezelőtt, első gyermeke születése után költözött vissza Kiskunfélegyházára. Ekkor fordult egyre inkább az edzői és pedagógusi munka felé.

Elvégezte az edzőképzést, és bekapcsolódott a helyi utánpótlás-nevelésbe. A félegyházi asztalitenisz-életben Karsai Ferenc edzővelegyütt dolgozik: míg a szakember elsősorban az extraligás csapatot irányítja, Bene Györgyi főként a fiatalok fejlesztésére koncentrál.

Korábbi élsportolói szemléletét idővel új megközelítés váltotta fel. Rájött arra, hogy nem minden gyermekből lesz versenyző, és nem is ez az egyetlen fontos cél. Sokkal lényegesebb, hogy a gyerekek örömmel mozogjanak, szeressenek közösségbe járni, és pozitív élményként éljék meg a sportot.

Türelem nélkül nem működik

Úgy látja, az asztalitenisz az egyik legnagyobb kitartást igénylő sportág. A látványos fejlődés lassabban érkezik, mint sok más mozgásformánál, ezért különösen fontos a türelem és a folyamatos motiváció.

Miközben egy labdajátékban néhány hét alatt sikerélményhez juthat egy gyermek, az asztaliteniszben akár másfél év is szükséges ahhoz, hogy stabil technikai alapok alakuljanak ki. A mai felgyorsult világban ez komoly kihívást jelent. Ehhez társul az is, hogy a kevésbé támogatott sportágak jóval szerényebb körülmények között működnek. A gyerekek mégis érkeznek. Rendszeresen húsz-huszonöt fiatal vesz részt az edzéseken, és több tehetséges korosztály is formálódik. Bár többségük egyelőre szabadidős sportoló, néhány gyermekben már most komoly versenyzői lehetőséget lát.

A Diákolimpia különleges élményt ad

A félegyházi gyerekek számára hatalmas motivációt jelent, hogy az elmúlt években többször is Kiskunfélegyháza adott otthont az asztalitenisz Diákolimpia országos döntőjének. A hazai környezet, a közönség és az országos mezőny különleges hangulatot teremt minden alkalommal.

Az idei döntő különösen emlékezetesre sikerült: a két helyi lánycsapat második és harmadik helyen zárt. Az esemény ráadásul személyes élményt is jelentett számára, hiszen mindkét lánya érintett volt a versenyben.

A Diákolimpia mára olyan kapaszkodóvá vált a gyerekek számára, amire már ősszel készülni kezdenek. Ennek eredményeképpen született meg a Diák Kupa gondolata egy nem igazolt gyerekeknek szóló pingpongos versenysorozatról, amely ebben az évben indult és nagy népszerűségnek örvend a félegyházi gyerekek körében is. Ezzel is sikerül az érdeklődésüket és motivációjukat fenntartani, fokozni az asztalitenisszel kapcsolatban.

A pedagógusi pálya új irányt adott

A sport mellett a pedagógiai munka is meghatározó szerepet tölt be az életében. Jelenleg a Kiskunfélegyházi Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézményben dolgozik testnevelőként. Az ott szerzett tapasztalatok olyan mély benyomást tettek rá, hogy gyógypedagógusi képzésre is jelentkezik. A speciális nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozás számára nemcsak szakmai kihívást, hanem emberi feltöltődést is jelent. A mozgás öröme, a közösen átélt sikerélmények és a gyerekek őszinte szeretete nap mint nap új lendületet ad számára.

A sport családi örökséggé vált

Az asztalitenisz ma már nemcsak saját életének, hanem családjának is fontos része. Mindkét gyermeke pingpongozik, párja szintén kötődik a sportághoz, így a közös élmények jelentős része is az asztalok köré szerveződik.

Bár nagyobbik lánya kosárlabdázik is, az asztalitenisz különleges helyet foglal el az életükben. Bene Györgyi számára külön öröm, hogy gyermekei saját szemükkel látják őt versenyezni, így pontosan érzik, mennyi munka, kitartás és szenvedély áll a sport mögött.

Több mint játék

Az asztalitenisz számára messze túlmutat a versenyzésen. Olyan közösséget teremt, amiben gyerekek, felnőttek és idősek egyaránt megtalálják a helyüket.

A félegyházi teremben esténként rendszeresen megtelik az asztalok környéke: fiatalok, hobbijátékosok és idősebb sportbarátok együtt mozognak, beszélgetnek, játszanak.

A sportág egyik legnagyobb értékének azt tartja, hogy szinte egész életen át űzhető, miközben egyszerre fejleszti a koncentrációt, a reakcióidőt és a gondolkodást.

A staféta továbbhalad

A beszélgetés végén Bene Györgyi a stafétát Nádasdi Péter testnevelőnek adta tovább. Kérdése arra irányul majd, miként lehet pedagógusként és edzőként egyszerre több sportágat összehangolni, miközben a gyerekek motivációját és a közösség erejét is hosszú távon fenn kell tartani.