A szakember előadásában bemutatta az UNICEF gyermekjogi egyezményének hátterét és jelentőségét. Mint elmondta, az 1989-ben született, majd Magyarország által 1991-ben aláírt dokumentum olyan minimumkövetelményeket fogalmaz meg, amelyek minden gyermekre vonatkoznak – függetlenül nemtől, származástól, vallástól vagy anyagi helyzettől.

– Az egyezmény legfontosabb elve, hogy a gyermekekkel kapcsolatos döntéseket a felnőtteknek, a szülőknek úgy kell meghozniuk, hogy az mindig, minden körülmények között figyelembe vegye a gyermekek legfőbb érdekét. Tehát ez az irányelv a gyermekvédelmi szakellátásban is, hogyha döntésre kényszerülünk adott helyzetben, akkor azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mi a gyermeknek a legfőbb érdeke – fogalmazott Ficsór Anita.

Hozzátette azt is, hogy a döntéseket – legyen szó iskolai vitáról vagy családi konfliktusról – mindig ebből a nézőpontból kell megközelíteni. A szülő feladata nemcsak a szeretet, hanem az aktív védelem is: sokszor saját magát veszélyezteti a kiskorú, és ilyenkor a gyereknek a legfőbb érdeke az, hogy saját magától védjük meg, ez pedig már a szülő kötelessége.

Egy konkrét példát is hozott: egy tizenhat éves lány esete került szóba, aki több tucat idegennel levelezett online. A kérdés ilyenkor az: hol húzódik a magánélethez való jog és a szülői felelősség határa? A gyermeknek joga van a magánélethez, mégis, ha a magatartása veszélyezteti önmagát, a szülőnek kötelessége beavatkozni, de csakis az emberi méltóság tiszteletben tartásával.

Az előadás során számos más alapjog is szóba került. Így például az élethez és méltósághoz való jog, amely már magzati kortól érvényes, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a saját képmáshoz való jog, a kapcsolattartás joga válás esetén, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága, vagy éppen a vallás megválasztásának lehetősége.

Arról is beszélt, hogy a gyermekeknek joguk van a magánélethez. Ez vonatkozik többek között a levelezésükre, Messenger-üzeneteikre, naplójuk tartalmára is. Alapvetően még a szülőnek sincs joga ezeket elolvasni, kivéve, ha fennáll a veszélyeztetettség gyanúja. Ilyenkor a gyermek érdekében szükség lehet a beavatkozásra, de ezt is a lehető legnagyobb tisztelettel, a gyermek emberi méltóságának megőrzésével kell tenni. Például közös megbeszéléssel, a gyermek beleegyezésével.

– A gyermekek jogai ugyanakkor nem léteznek a szülői kötelezettségek nélkül. A gyermek nem szenvedhet hiányt alapvető szükségleteiben – az ételben, az oktatásban, a szabadidőben, az egészségügyi ellátásban. A szülői szerep tehát nemcsak jog, hanem kötelesség is – emelte ki.

Ficsór Anita azt is hangsúlyozta: egy gyermek nevelése nem lehet megalázó vagy bántalmazó. A fizikai fenyítés, a verbális megalázás hosszú távon viselkedési zavarokat, bizalomhiányt, vagy akár társadalmi beilleszkedési problémákat eredményezhet.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermek számára súlyosan jogsértő esetekben – mint például a bántalmazás – mindannyiunknak jelzési kötelezettségünk van a hatóságok, a gyermekvédelmi szakemberek felé – akár név nélkül is.

Kitért arra is, hogy a gyerekeknek is vannak kötelességei, mégpedig az, hogy a szülőjével, gondozójával együttműködjön, az, hogy a képességeinek megfelelően eleget tegyen a tanulmányi kötelezettségeinek és az, hogy tartózkodjon az egészségére ártalmas hatásoktól.

A Betűbölcsi újabb alkalma nem csupán információkat adott a résztvevőknek, hanem iránytűt is a felelős szülői gondolkodáshoz.