Első előadóként Samu Csilla múzeumpedagógus mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előzményeit és történéseit. Szó esett – többek között – az első független és felelős kormány megalakulásáról, az országgyűlési választásokról és Kossuth alföldi toborzókörútjáról. Megtudtuk azt is, hogyan jutott el Kiskunfélegyházára a pesti forradalom híre, miként reagáltak a helyiek, és milyen módon kapcsolódtak be a szabadságharc különböző megmozdulásaiba.

Vitéz Varga Zoltán magángyűjtő a szabadságharc fegyvereiről és a korabeli harcmodorokról beszélt. Bemutatta, milyen eszközökkel harcoltak a katonák, és hogyan zajlottak a küzdelmek a korszak hadviselési módszerei szerint. Mint megtudtuk, a magyar sereg fegyverzete nagyrészt a császári–királyi hadseregtől örökölt, sokszor elavult eszközökből állt, ezért jelentős fegyverhiány is volt. A gyalogság fő fegyverei a puskák voltak, a lovasság szablyát, karabélyt és pisztolyt használt, míg a tüzérség különböző kaliberű ágyúkkal és tarackokkal harcolt. A fegyverhiány miatt sok katona és népfelkelő vadászpuskát, kaszát vagy lándzsát használt. A korszak fegyverei többnyire fekete lőporral működtek, és a hadseregben egyszerre voltak jelen a régebbi és az újabb fegyverszerkezetek.

Zárásként Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója beszélt az 1849 után kibontakozó '48-as eszméket és hitet őrző, valamint Petőfi és Kossuth tiszteletéhez kapcsolódó helyi kultuszról. Kitért arra, hogy a szabadságharc bukását követő megtorlás időszakában is őrizték a reményt, de csendes hallgatásban. Az 1860-as évektől azonban már egyre jobban kiálltak a '48-as eszmék mellett. Reményi Ede felajánlásával elkészült a Petőfi-emléktábla 1861-ben és a kibontakozó szülőhelyvita is csak erősítette a kultuszápolást. Az 1867-es kiegyezést követően pedig Kossuth kultusza is erősödött, 1886-ban díszpolgárrá is választotta Félegyháza. Az első méltó módon megünnepelt március 15. 1898-ban volt, melyről sok tudósítást olvashatunk a dr. Holló Lajos által alapított helyi lapban is. Az előadás ezt követően végig követte a 20. század ünnepeinek és kultuszápolásának történetét.