A kollektíva első állomása a lajosmizsei magánállatkert volt. A mintaszerűen fenntartott, az ismeretterjesztést és a közönségkapcsolatokat fontosnak tartó intézmény ritka, kihalás szélén álló nagymacska fajok, mint a fehér oroszlán és a szibériai tigris védelmét és szaporítását tűzte ki célul.

Útjuk innen a Budapestre a Sziklakórházba vezetett. Nemcsak a történelmet oktató kollégák számára volt érdekes a Várhegybe vájt létesítmény, valamennyi résztvevő számára tanúságtétel volt önfeláldozásból, kitartásból, a kollektíva összetartó erejéből – csupa olyan érték, amely a mindennapi oktató-nevelő munka során is nélkülözhetetlen.

A tanulmányút következő állomásán, a budafoki pincerendszerben érdekes, a közgazdasági és logisztikai szakképzésben is jól hasznosítható modellt mutattak a szervezők térségünk alapborainak feldolgozására (pezsgőgyártás) és hatékony értékesítésére.

A tanulmányutat – mi más – jó hangulatú közös vacsora zárta a kunszállási Pál Vendéglőben. De mit is tanulhat a közgés tanár attól a bizonyos szibériai tigristől? Eleganciát, bátorságot, erőt, a jövőbe vetett hitet a mindig győzni akarás képességét – mindazt, amit nemcsak magának tart meg, hanem amire közgések nemzedékeit is neveli.