A megemlékezésen a város vezetői, a civil és politikai szervezetek képviselői, pedagógusok, diákok és érdeklődő lakosok is részt vettek. A program ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött a Polgármesteri Hivatal előtti téren, ahol az ereklyés országzászló emelkedett a magasba, Fazekas Tamás kántor éneke mellett.

A program az Ótemplom előtt folytatódott, ahol a magyar és a székely himnuszt követően Magony Ádám, a Kiskun Múzeum munkatársa szavalta el versét, Bennünk él a haza címmel. A szavalat méltó módon idézte fel a nemzeti összetartozás üzenetét, kiemelve a közös múlt fontosságát.

Ezt követően Keresztes Tünde kulturális referens köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve arra, hogy a győztes nagyhatalmak Magyarországgal 1920. június 4-én kötötték meg a trianoni békét. A trianoni tragédiára emlékezve ezt a dátumot a magyar országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek.

Elmondta azt is, hogy a nemzeti összetartozás napja a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. A magyarok számára az igazságtalanságot, az elkeseredettséget és a tehetetlen szomorúságot jelképezi. Annak ellenére, hogy a területeket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg. Elvették tőlünk egykor nagy és erős országunk több mint kétharmadát, ezzel kettészakították nemzetünket.

A megemlékezés zenei műsorral folytatódott Bakos Zorka, a Móra Ferenc Gimnázium diákja és tanára Bozóné Rosta Eszter közreműködésével.

Az esemény zárásaként Csányi József polgármester, Balla László és Rosta Ferenc alpolgármesterek, valamint a helyi oktatási intézmények, civil és politikai szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a Magyarok Nagyasszonya szobornál. A csendes főhajtással és virágokkal kifejezett tisztelet az összefogás és az emlékezés erejét szimbolizálta.