– Hogyan látod a mesterséges intelligencia pszichológiai hatásait a társadalomra?
– Én alapvetően pozitívan állok a mesterséges intelligenciához, mert rengeteg lehetőséget látok benne, főleg ha jól és tudatosan használjuk. Az MI sok mindent leegyszerűsít, gyorsabbá tesz, és akár az információfeldolgozásban vagy döntéshozatalban is segíthet. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez újfajta lelki terheket is hozhat. Egyre nehezebb különbséget tenni valódi és gépi tartalom között, nőhet a szorongás, hogy lemaradunk a technológia mögött, és sokakat nyomaszthat az „ember vagy gép” összehasonlítás. Mindez pszichológiai alkalmazkodást kíván.

– Milyen pszichológiai változásokat tapasztalhatunk az emberek viselkedésében?
– Azt látom, hogy az emberek egyre inkább hozzászoknak az azonnali válaszokhoz, gyors megoldásokhoz és ehhez az MI is hozzájárul. Ez egyrészt hatékonyabbá tesz sok folyamatot, de közben csökkenhet a türelem és a mélyebb figyelem képessége. A kapcsolatok is változnak, többen keresnek digitális interakciókat, mint személyeseket, ami hosszú távon az elszigetelődés felé vihet. Ugyanakkor, ha tudatosan használjuk az MI-t, akkor egyfajta tükörként is működhet, ami segít jobban megismerni magunkat.

– Hogyan segíthet a mesterséges intelligencia a mentális egészség támogatásában?
– Az MI nagyon jól kiegészítheti az emberi segítséget. Chatbotok, terápiás alkalmazások már most is léteznek, és például egy stresszes helyzetben, vagy amikor valaki nem tud pszichológushoz fordulni, ezek hasznosak lehetnek. Segíthetnek abban, hogy valaki elinduljon az önismeret útján, vagy jobban rálásson egy problémára. De fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem helyettesítik a terápiát, inkább egy első lépcsőfok vagy kiegészítő támogatás lehetnek.

– Milyen lelki gondok esetén lehet hasznos az MI?
– Például ha stresszesek vagyunk, nem tudunk elaludni, vagy szeretnénk átgondolni egy nehéz helyzetet, de nincs kivel megbeszélni. Ilyenkor segíthet strukturálni a gondolatainkat, rámutatni mintázatokra, vagy egyszerűen csak „ott lenni” egy beszélgetés formájában. Ha például szakítottunk valakivel, vagy összevesztünk egy családtaggal, az MI segíthet abban, hogy higgadtabban végig gondoljuk mi történt, hogyan reagáltunk, mit éreztünk. Adhat kérdéseket, visszajelzést, ami támogat abban, hogy jobban megértsük magunkat. De fontos látni: nem tud mély empátiát adni, nem tud valódi kapcsolati dinamikát kezelni, csak tükröt tart, amit mi töltünk meg tartalommal.

– Milyen esetekben forduljunk szakemberhez?
– Olyan mélyebb, összetettebb lelki folyamatok esetén, mint például gyász, trauma, erős szorongás, depresszív állapotok vagy függőségek, a mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni a szakember munkáját. Ezekben a helyzetekben nagyon fontos, hogy ott legyen egy biztonságos, empatikus emberi kapcsolat, ahol nemcsak a szavakat, hanem a mögöttük lévő érzéseket is meg tudják érteni. Egy MI nem fogja tudni érzékelni, ha valaki csak „jól válaszol”, de közben szenved. Egy szakember viszont igen. Ha azt érezzük, hogy elakadunk, hogy valami túl nagy teher, vagy hogy jólesne, ha valaki igazán figyelne ránk, akkor érdemes megfontolni, hogy szakemberhez forduljunk. Ez nem gyengeség, hanem egy bátor és tudatos lépés önmagunk felé.

– Sokan ma már lelki társként tekintenek az MI-re. Milyen kockázatokat látsz abban, ha valaki túlságosan kötődik egy MI-alapú baráthoz vagy terapeutához?
– Ez valóban veszélyes lehet, mert az MI nem tud valódi emberi kapcsolatot adni. Nem tud empatikusan reagálni, nem ismeri a személyes történetünket érzelmi szinten, nem érzékel árnyalatokat. Ha valaki túlzottan belehelyez érzelmeket egy MI-alapú barátságba, vagy terápiába, az később csalódást, elmagányosodást is okozhat. Fontos, hogy az MI-t eszközként lássuk, ne pótlékként egy valódi kapcsolatra. A mesterséges intelligencia hasznos és jó segítség lehet, de a pszichológus jelenlétét, vagy a személyes emberi kapcsolatokat semmiképpen sem helyettesíti.

– Elképzelhető-e, hogy a jövőben az MI terápiás szerepet kapjon, akár pszichológusok helyett?
– Szerintem elképzelhető, hogy bizonyos területeken, például kérdőívek feldolgozásánál, hangulatelemzésnél, vagy strukturált visszajelzésekben, komoly szerepet kap az MI. De a pszichológiai munka lényege még mindig az emberi kapcsolat, az érzelmi jelenlét, a bizalom. Ez egy nagyon finom, sokszor szavakon túli folyamat, amit a mai technológia nem tud teljes mértékben lekövetni. Nem helyettesítésről, hanem együttműködésről érdemes beszélni: az MI segíthet, de nem válthatja ki a személyes terápiát.

– Mennyire tartod fenyegetőnek az MI jelenlétét a pszichológusi hivatás jövőjére nézve?
– Nem tartom fenyegetőnek, sőt, azt gondolom, hogy ha jól használjuk, hatalmas segítség lehet. Például adatokat rendszerez, segít észrevenni visszatérő mintázatokat, vagy épp elérhetőbbé teszi a mentális támogatást olyanoknak is, akik nehezen kérnek segítséget. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az MI „elbutítja az embereket”. Én pont az ellenkezőjét gondolom: ha kíváncsiak vagyunk, bármikor pár kattintással utánanézhetünk egy témának, és ez elképesztően kiszélesítheti a látókörünket. A kérdés inkább az, hogyan használjuk. Mert ha jól élünk vele, akkor nem elvesz tőlünk, hanem hozzáad.

Borítókép: illusztráció/Towards AI