A forradalom híre Félegyházán

A pesti forradalom híre viszonylag későn, 1848. március 26-án érkezett meg Félegyházára. Ennek több oka is lehetett, mégis a legvalószínűbb az, hogy Kiskunfélegyháza társadalmi helyzetét már jóval a forradalom előtt meghatározta az 1745-ös redempció. Ekkor a város – jelentős anyagi áldozatok árán – megszerezte a szabad polgári társadalom jogát.

A forradalmi helyzetre reagálva a városban 46 fős polgárőrséget állítottak fel, amelynek egyik feladata az volt, hogy a lakosság körében ismertesse a 12 pont követeléseit és a szabadság eszméjét. A politikai szervezet is átalakult: a korábbi 12 tagú tanács helyett egy 94 tagú képviselő-testület jött létre – tudtuk meg.

Petőfi is indult az országgyűlési követválasztáson

A szabadságharc idején a politikai élet egyik fontos eseménye volt az országgyűlési követek megválasztása. A Hármas Kerületben a választások időpontját 1848. június 15-ére tűzték ki. A választáson a jogosultak mintegy 40–50 százaléka jelent meg.

– A választáson Petőfi Sándor is indult, aki a kiskunokat saját népének tekintette. Ennek érdekében 1848 júniusának elején a választókerületbe utazott, és június 8-ig a térségben tartózkodott. Ekkor írta meg Kiskunfélegyházához kötődő versét, a Szülőföldemen című költeményt is. A költő kiáltvánnyal fordult a választókhoz A kiskunok címmel, ám ennek hangvétele inkább ellenérzéseket váltott ki, mint támogatást – idézte fel Samu Csilla.

Hangsúlyozta azt is, hogy levéltári források alapján ma már azt is tudjuk, hogy Petőfi választási csalás áldozta lett és technikai vereséget szenvedett. A szabadszállási választókerület képviselőjévé Nagy Károly kiskunlacházi főjegyzőt választották.

Félegyházi honvédek a harcokban

Kiskunfélegyháza az 1848-as forradalmat követő másfél évben erején felül vette ki részét a szabadságharc eseményeiből.

– 1848. június 10-én segítségkérő levél érkezik Zentáról a szerb fosztogatók miatt. Ekkor megkezdték a nemzetőrök felfegyverzését: lefoglalták a kereskedők lőporkészleteit, puskákat gyűjtöttek, és kaszákat egyenesítettek ki harci célokra. A pesti hadi helyzet és a toborzási igények is eljutottak a városba. Mészáros Lázár hadügyminiszter 2500 nemzetőrt kért Majsa alá, míg Kossuth Lajos országos szinten mintegy 200 ezer katona felállítását sürgette. 1848 nyarától a város lakosságszámához képest jelentős számú, összesen 259 nemzetőrt küldött a délvidéki harcokba, akik váltásban szolgáltak Verbásznál. A félegyházi nemzetőrök a pesti mintát követve általában négyhetes váltásokban táboroztak a térségben – mondta el.

1848 nyarára a politikai helyzet egyre feszültebbé vált. Július 5-én Pesten összeült az első népképviseleti országgyűlés, miközben a nemzetiségi mozgalmak és katonai fenyegetések egyre nagyobb nyomást gyakoroltak az országra. Emiatt Batthyány Lajos miniszterelnök 10 000 nemzetőr toborzását rendelte el, ám hamar kiderült, hogy ez nem elegendő az ország védelméhez. Július 11-én Kossuth Lajos 200 000 újonc és 42 millió forint hitel megszavazását kérte a hadsereg felállítására. Bár az országgyűlés ezt elfogadta, V. Ferdinánd nem hagyta jóvá a döntést.

A helyzet tovább romlott, amikor 1848. augusztus 31-én a bécsi udvar az áprilisi törvények módosítását és az önálló magyar hadügy- és pénzügyminisztérium megszüntetését kezdeményezte. Az olaszországi osztrák győzelem után egyre világosabbá vált, hogy Bécs nem kíván engedni a magyar követeléseknek. Hiába próbált tárgyalni a császári udvarral előbb Batthyány és Deák Ferenc, majd egy százfős küldöttség is, a magyar fél álláspontját nem hallgatták meg.

– A kiéleződő helyzetben Batthyány augusztusban általános toborzást rendelt el. Ekkor vált egyre fontosabbá a honvédség szervezése: míg a nemzetőrséghez vagyoni feltételek tartoztak, a honvédség soraiba a szegényebb rétegek is beléphettek, ami sokak számára anyagi és társadalmi felemelkedési lehetőséget jelentett – mondta el Samu Csilla. Azt is megtudtuk, hogy Kiskunfélegyházáról kezdetben 52 fő állt be honvédnek, többségük húsz év körüli, nőtlen fiatal volt. Köztük szolgák, napszámosok és béresek, néhány kisiparos vagy földműves, valamint néhány korábban katonáskodott férfi is akadt. A csapatok hadba állítása 1848. szeptember 7-én történt meg Dorozsmán.

Kiemelte azt is, hogy a város katonái több hadszíntéren is jelen voltak. Népfelkelőink Josip Jelačić a Dunán való átkelésének megakadályozásában vállaltak részt, 52 önkéntes honvéd harcolt Bárándnál, Görgey oldalán. Jellasics 1500 fős utódvédseregét elfogták. A horvát foglyok egy részét később Kiskunfélegyházán őrizték.

Kossuth Lajos toboroz a városban

1848 őszén Kossuth Lajos alföldi toborzó körútra indult, amelynek során 1848. október 6-án Kiskunfélegyházán is beszédet mondott. Felszólalását a legendássá vált mondattal kezdte: „Üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat!”, amellyel a város lakóinak bátorságát és a délvidéki harcokban – például Bárándnál, Óbecsénél és Becskereknél – tanúsított helytállását méltatta. Ekkorra Kossuth már az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnökévé vált, így az ország egyik legfontosabb vezetőjeként irányította a védekezést.

– A politikai helyzet eközben gyorsan romlott. V. Ferdinánd 1848. október 4-én feloszlatta a magyar országgyűlést, és – a pákozdi vereségről még nem tudva – Josip Jelačić-t nevezte ki Magyarország teljhatalmú biztosává. Október 6-án az országgyűlés a végrehajtó hatalmat az OHB kezébe adta, így Kossuth lett a magyar kormányzás meghatározó alakja. Ugyanezen a napon Bécsben is forradalom tört ki, a császári kormány pedig Olmützbe menekült, miközben Alfred Windisch-Grätz herceg felhatalmazást kapott a bécsi és a magyar forradalom leverésére – emlékeztetett Samu Csilla.

A helyzet tovább éleződött, amikor 1848. december 2-án lemondatták V. Ferdinándot, és helyére a mindössze 18 éves Ferenc József került. Az új uralkodó nem érezte magára nézve kötelezőnek az áprilisi törvényeket, és nem koronáztatta meg magát magyar királlyá sem. Rövid időn belül támadást rendelt el a magyar területek ellen: északról és nyugatról is megindultak a császári csapatok, miközben Erdélyben, a Délvidéken és a Felvidéken is fegyveres harcok bontakoztak ki.

– A város lakói jelentős számban vállaltak katonai szolgálatot. 1849-ben Cibakházára 32, Szegedre 27 önkéntes indult, Jászberénybe pedig 148 újoncot küldtek. 1849-ben összességében a település 366 önkéntest adott a szabadságharc csatáiba. Közéjük tartozott Jenovay Sándor hadnagy, aki a dél-magyarországi hadjáratokban vett részt, valamint Kukányi Alajos százados, aki zászlóaljparancsnokként szolgált Bem József seregében. A város szülöttei között volt Molnár Imre és Sallai László hadnagy is, utóbbi a szerb felkelők elleni hadjáratokban harcolt. A helyi katonai vezetők közül kiemelkedett Boczonádi Szabó László, aki nemzetőr őrnagyként és parancsnokként szolgált, valamint Boczonádi Szabó József, aki Damjanich János őrnagyaként vett részt a hadműveletekben – emelte ki.

Hangsúlyozta azt is, hogy mindeközben a város gazdasági helyzete is kihívásokkal szembesült: a kassza kiürült, ezért különböző bevételi forrásokat kellett találni. Eladták például a Nagy Epreskert kiöregedett fáit, valamint a ferencszállási tó nádtermését, és házhelyeket is értékesítettek a város alsó részén.

A Rózsa lovasok is harcba álltak

A szabadságharc idején a híres alföldi betyár, Rózsa Sándor is a magyar ügy mellé állt. Kossuth Lajos 1848. október 3-án amnesztiát adott neki és társainak azzal a feltétellel, hogy fegyvert fognak a haza védelmében. Ennek nyomán egy mintegy 150 fős, főként lovas betyárokból álló szabadcsapat jött létre, amely sajátos fegyverzetével és harcmodorával a délvidéki harcokban vetették be magukat a szerb felkelők ellen. Az amnesztialevelet az anekdoták szerint Félegyházán adták át.

A csapat kezdetben sikereket ért el: 1848 novemberében részt vett a strázsai győzelemben és Ezeres megtámadásában is. Rajtaütésszerű portyáik különösen a mocsaras, nádas területeken bizonyultak hatékonynak. Hamarosan azonban komoly problémák merültek fel a fegyelem hiánya miatt: a szabadcsapat tagjai fosztogatásokba és erőszakoskodásokba keveredtek, különösen az ezeresi vérengzés váltott ki felháborodást.

A panaszok és visszaélések miatt a katonai vezetés végül alkalmatlannak ítélte a betyárokat a reguláris hadviselésre, ezért Asbóth Lajos utasítására 1848 decemberében feloszlatták a szabadcsapatot. A szabadságharc bukása után Rózsa Sándor ismét bujdosni kényszerült, és csak évekkel később, 1857-ben sikerült elfogni.

A szabadságharc vége Félegyházán

1849 nyarán a szabadságharc eseményei közvetlenül is elérték a települést. Julius Jacob von Haynau, a császári csapatok fővezére 1849. július 28-án érkezett meg Kiskunfélegyházára. A tábornok három napig, július 30-ig tartózkodott a városban, miközben seregei a magyar csapatokat Szeged irányába szorították vissza.

– Érkezésekor a településen feszült, félelemmel teli hangulat uralkodott; a város vezetői kénytelenek voltak fogadni a rettegett hadvezért, hogy elkerüljék a település pusztulását. Kiskunfélegyháza ekkor stratégiai pihenő- és gyülekezőhelyül szolgált a császári hadsereg számára a közelgő szegedi csata előkészítéséhez. Haynau innen irányította a hadműveleteket, amelyek célja a Tisza vonalának elérése és Szeged, a magyar kormány akkori székhelyének elfoglalása volt. A tábornok kegyetlensége már ekkor megmutatkozott: a megszállt területeken statáriumot vezetett be, és szigorú büntetésekkel sújtotta a szabadságharc támogatóit. A félegyházi lakosok számára ezek a napok a félelem és a bizonytalanság időszakát jelentették, hiszen Haynau hírhedt brutalitása már jóval érkezése előtt ismert volt. Katonái között hatórás szabad rablást rendelt el a városban, és összegyűjtette a nemzeti jelképeket és a Kossuth-bankókat, majd azokat a város főterén elégette – részletezte a múzeumpedagógus.

Kiemelte, hogy a szabadságharc bukása után a remények helyét a csalódottság vette át. A korszak hangulatát egy korabeli népdal is kifejezi:

„A toronyból sárga fekete rongy lóg,

Alatta meg két katona ácsorog.

Kérdik egymást: sej, haj, pajtás mi újság?

Elment Kossuth, odavan a szabadság…”

Ma is élő emlék

Bár a szabadságharc elbukott, a félegyháziak részvétele és áldozata a mai napig fontos része a város történelmi emlékezetének.

– A szabadságharc emléke a későbbi évtizedekben is fontos szerepet kapott a város közösségi életében. 1867. október 13-án itt rendezték meg az első országos Petőfi-ünnepséget, amely a költő és az 1848–49-es események emlékét ápolta. A város később díszpolgárává választotta Kossuth Lajos, akinek nevét 1886-ban utca is megőrizte. A politikus egy évvel később köszönőlevelet küldött a településnek, amit ma a Kiskun Múzeumban őriznek. A századforduló idején tovább erősödött az emlékezetkultúra: 1897-ben Kossuth portréja került a városháza dísztermébe, 1900 körül pedig több utcát neveztek el az 1848-as hősökről. A korszakban működött az úgynevezett ’48-as függetlenségi kör is, amelynek meghatározó alakja Holló Lajos volt. 1902-ben csoportkép készült a még élő félegyházi honvédekről, a szabadságharc centenáriumának emlékére pedig 1951-ben díszkutat állítottak a városban – összegezte a múzeumpedagógus.