Levendulák, nárciszok, hortenziák és rózsák sokasága. Akármerre nézünk, mindenhol cserepekben sorakoznak és lógnak a különféle színpompás virágok. A hátsókertben zöldellő gyümölcsfák, futórózsa és ciprusok. Az ablakokban virágba borult muskátlik, alattuk illatos orgonák – Szabóné Gulyás Katalin házánál járunk.

A több száz növénnyel díszített ház a Virágos Félegyházáért verseny kiemelt kertje és a Kossuthváros legszebb előkertje címet is elnyerte már.

– Sosem állt tőlem messze a növények szeretete. Gazdaköri lány voltam, a szüleim őstermelők, így növények között nőttem fel. Édesanyám gyönyörű virágai mindig is elvarázsoltak. Bele nevelődtem a zöld környezetbe, de azt sosem hittem volna, hogy egyszer olyan kertem lesz, amit díjjal is elismernek – meséli Kata.

Hozzáteszi azt is, hogy az ültetés, a növények gondozása egyfajta alkotófolyamat számára.

– Egyébként is szeretek alkotni, a virágokkal pedig igazán szépet lehet. Minden évben van valami újdonság a kertben, ami újabb színt hoz. Idén futós tölcsérjázminokat vettem, ezeket szeretném egy boltíves rácsra felfuttatni – mondja.

Azt is elárulja, hogy a kedvencei az illatos rózsafák. Ebből most öt van a kertben.

– A férjemtől minden évben a házassági évfordulónkra egy újabb fát kapok. Ez is emlékeztet minket az egymásnak tett fogadalmunkra. Már meg van a helye az idei, hatodik rózsafának is – meséli.

Kata kertjében minden növénynek, virágnak meg van a saját története, de minden bizonnyal az előkertté a legszívszorítóbb. Az Anna Kati előkert ugyanis egy elvesztett kislány emlékét őrzi.

– Anna Kati 2020 januárjában született és egyhónapos korában súlyos betegséget állapítottak meg nála. Márciusban aztán a koronavírus-járvány miatt mindent bezártak, így nem nagyon tudtunk kimozdulni se. A kertészkedésben találtuk meg a férjemmel a kikapcsolódást és a boldogságot, ami feledtetni tudta a bezártsággal és a betegséggel járó nehézségeket. Anna Kati a babahordozóban mindig velünk volt, onnan figyelt minket. Ő sajnos már nincs velünk, de a közösen ültetett növények ma is őrzik az emlékét. Az elvesztése után egyfajta terápia lett a kertészkedés, ami segített feldolgozni a traumát. A nehéz időkben sokat jelentett nekem a kert gondozása, kikapcsolt, elvarázsolt – meséli könnyes szemmel az anyuka, majd azt is hozzáteszi, hogy a lányszoba ablakába mindig rózsaszín muskátli kerül, bízva abban, hogy lesz még kislánynevetés is a házban.

A kertészkedés végig kísérte a gyermekáldásokat a családban, így a hároméves Imikéhez a sziklakert, a nyolchónapos Karcsikához az utcafronti kert kialakítása kötődik. A napi feladatokból már Imike is kiveszi a részét, és örömmel segít anyukájának a locsolásban, gazolásban, miközben Karcsika a babakocsiból figyel. A munkának pedig sosincs vége, mert mindig akad tennivaló és újabb terv.

– Nemcsak a gyomot kell rendszeresen kapálni, hanem az elszáradt virágokat is folyamatosan le kell szedni, időnként a gyümölcsfákat, a málnát, a szőlőt permetezni, metszeni. Nagy tervem, hogy ne csak virágokkal, hanem fákkal is zöldítsek, és valamikor egy arra alkalmas helyen erdőt telepítsek – beszél terveiről Kata.

A kossuthvárosi anyuka idén is pályázik a Virágos Félegyházáért felhívásra, és erre buzdít minden környékbeli virágszerető lakót is.