A hirdetések elsősorban a különböző teák gyógyító erejét hangsúlyozták. Az úgynevezett Homeriana „thea” reklámja szerint „orvosilag ajánlott legkitűnőbb szer tüdő- és torokbetegségek: aszkór [legyengüléssel, sorvadással járó betegség], asthma, gégebajok ellen”. Szintén ugyanezen bajok kezelésére reklámoztak egy másik készítményt is: „Asthma, mellbetegség és minden köhögés, valamint a légcső, a gége és a tüdő hurutos betegségei, továbbá légzési bántalmak, szűkmellűség [a tüdő hörgőinek szűkületével járó betegség], elnyálkásodás [fokozott váladékképződéssel járó állapot], rekedtség, kezdődő gümőkór [tuberkulózis] leggyorsabban gyógyíthatók az évek óta kitűnően bevált, orvosi előírás szerint készített Szent György tea és a hozzátartozó Szent György hurutpor használata által.

E világhírű különlegességek ártalmatlanok s gyerekeknek is beadhatók.” Szintén a gyerekekre fókuszálva népszerűsítették a „Mellszörp”-nek nevezett, valószínűleg szirupszerű terméket, mely a fenti szimptómákat volt hivatva csillapítani, de „kellemes ízénél fogva a gyermekek is szívesen használták.” Ugyanez vonatkozott a természeténél fogva édes gyógycukorkákra is, melyek közül kettőt, a „teljesen ártalmatlan szerekből készült” hársfaméz-cukorkát és a Réthy-féle pemetefű-cukorkát kínálták a közönségnek.

Érdekességként megemlítendő, hogy bizonyos ásványvizeknek is tulajdonítottak gyógyhatást: a „Krondorfi természetes alkálikus savanyúvíz, mint nyálkaoldószer úgy magában, mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtségnél, tüdőhurutnál legjobb gyógysikerrel ajánltatik.”
 

Ónodi Márta