A Constantinum tornacsarnokában megtartott hangversenyen a házigazda iskola kórusán kívül fellépett Vízi János karnagy vezetésével a helyi állami tanítóképző-intézet énekkara, akik a Kodály Zoltán által megzenésített Kölcsey-féle Bordalt adták elő. Szintén Vízi dirigálta a tanítóképző zenekarát is, akik egy másik Kodály-szerzeményt, a Háry János közjátékát mutatták be. A Petőfi Daloskör a Mátrai képeket énekelte, az iskolanővérek pedig a Lengyel László és a Pünkösdölő című kórusműveket tanították be a lányoknak. Ez utóbbi különösen nagy tetszést aratott, mivel a Constantinum diákjai tánccal is kísérték az eredetileg népi játékból született művet, a színpadképben pedig az intézet rajztanárnője az általa festett díszletek segítségével egy falusi idillt jelenített meg, tornácos házakkal, nyíló virágokkal.

A hangversenyen Kodály Zoltán is mondott beszédet, majd a rendezvény végén a szervezők átnyújtották a zeneszerzőnek az általuk készített ajándékot: egy filcből készült falvédőt, melyen Kodály „Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak…” kezdetű szerzeményét ábrázolták három, 50 cm nagyságú, magyar ruhás, táncoló pár képében. A zeneszerző örült az ajándéknak, s meg is becsülte azt.

A Constantinum igazgatónője, Fazekas Ágnes Mária Blandina iskolanővér később hivatalos ügyek miatt többször felkereste Kodályt és egészen a második világháborúig látta a falvédőt a zeneszerző fekhelye mellett, mint kedves emléket.    

Ónodi Márta