Saját erőből a tisztább környezetért

Bár az országos „TeSzedd!” mozgalmat idén központilag nem hirdették meg, a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ nem hagyta annyiban a kezdeményezést. A városvezetés támogatásával, saját hatáskörben mozgósították a segítőket az eseményre, biztosítva a feladathoz szükséges védőfelszerelést és az összegyűjtött hulladék elszállítását. A cél nemes volt, a tapasztalatok azonban minden jóérzésű polgárnál kiverik a biztosítékot.

Időkapszulába zárt igénytelenség

A látvány, ami a résztvevőket fogadta, messze túlmutatott néhány elszórt papírfecni vagy csokoládépapír látványán. A helyi Ifjúsági Iroda, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár és a Természetjáró Egyesület tagjai a bozótos mélyéről megdöbbentő mennyiségű háztartási lomot ástak elő. Komplett ruhaneműk, beszáradt festékes vödrök és autós dísztárcsák hevertek szanaszét, mintha valaki a hivatalos hulladékudvart megkerülve egyszerűen a fák közé szórta volna ki élete feleslegessé vált darabjait. Még ennél is felháborítóbb az a tudatos környezetkárosítás, ami során évtizedekkel ezelőtti szemetet, régi üvegeket és befőttesüvegeket találtak a földbe rejtve – mérgező időkapszulaként hagyva a koszt az utókorra.

Fertőzésveszély és erkölcsi mélypont

Ami azonban talán a leginkább dühítő, az az elemi higiénia és az embertársaink iránti tisztelet teljes hiánya. A beszámolók szerint a zöldterület egyes részeit sokan nyilvános illemhelynek használják, ami nemcsak gyomorforgató és méltatlan, de súlyos egészségügyi kockázatot is jelent a kirándulókra, kutyasétáltatókra és az élővilágra nézve. Ez a fajta viselkedés már nem magyarázható figyelmetlenséggel, ez színtiszta nemtörődömség.

Rendszerszintű hiányosságok és a jövő útja

Bár az egyéni felelősség megkerülhetetlen, a probléma többirányú. Az önkéntesek szerint érthetetlen, hogy a Tesco felől vezető, nagy forgalmú kerékpárút mentén jelenleg egyetlen gyűjtőedény sem található. Ez ugyan nem ad felhatalmazást a szemetelésre, de jelentősen megnehezíti a szabálykövető polgárok dolgát. Felmerült az is, hogy a jövőben az akciók kezdési időpontját a dolgozó lakossághoz igazítva, késő délutánra vagy hétvégére kellene ütemezni, hogy a közösség még nagyobb erővel léphessen fel a rombolás ellen.

Meddig tűrjük még?

Köszönet illeti azt a maroknyi csoportot, aminek tagjai kesztyűt húztak és szabadidejüket nem kímélve takarították el mások hulladékát ezen a tavaszi napon. De fel kell tennünk a kérdést: meddig hagyjuk, hogy ezen elkötelezett emberek munkáját nap mint nap sárba tiporják a környezetszennyezők? Ahogy az egyik jelenlévő találóan megjegyezte: erre a közösségre vigyáznunk kellene, nem pedig hagyni, hogy módszeresen tönkretegyék. Városunk erdője nem szemetesláda és nem is vécé – ideje lenne végre eszerint viszonyulni hozzá, mielőtt végleg belefulladunk a saját fásultságunkba.