Otthon, család

Otthon, család tán el sem tudom mondani.

Mihez lehetne igazán hasonlítani.

Sziget az életnek tajtékzó tengerén.

Biztonságos hajlék Istennek tenyerén.

Hol drága szüleid tárt karokkal várnak.

Hol megnyugszik lelked, s megszűnik a bánat.

Megnyugszik lelked, hiszen tudod és érzed.

Világon legjobban, Ők szeretnek téged.

Mikor szomorú vagy, letörlik könnyedet.

Életed keresztjét vállukra teheted.

Meghallgatnak téged, jó tanácsot adnak.

Náluk drágább kincset Isten nem is adhat.

Mosolyog a szívük, ha boldognak látnak.

Titkon azt kérik: többé ne érjen bánat.

Akkor is szeretnek, ha rossz útra tévedsz.

Bármerre is jársz, Ők hazavárnak Téged.

Itt a tavasz

Itt a tavasz, halihó!

Vígan szól a kis rigó!

Villanypóznán, kelep, kelep,

nyakát nyújtja gólyagyerek.

Vigadnak a faluban,

ünneplik, hogy tavasz van.

A legények kurjongatnak,

táncot ropnak úgy mulatnak.

Heje-huja, csudajó!

Van-e szép lány eladó?

S mennyi játék, mennyi móka,

messze zsong a gyerek nóta!

Térre mennek labdázni,

fogócskázni, hintázni.

Ugye milyen szép a tavasz?

Virágot bont, lombot fakaszt.

Lila színben, nézz oda!

Pompázik az orgona!

Mosolyog a piros rózsa,

mintha piros tündér volna!

Tündököl a napsugár,

száll az édes illatár.

Zsonganak a dolgos méhek,

örömteli csodás élet!

Csilingel a gyöngyvirág:

Isten áldjon nagyvilág!

Praczu Mihályné Sánta Hevér Nóra