Ne felejtsük el! A könyvtár – legyen az nemzeti, országos, megyei, városi, falusi, fiók, régen a művelődési autóval kiment a tanyákra, mozgó, érdekes helyeken megnyitott – mint például autóbusz megálló, kiszuperált autóbusz, elhagyott iskola, a kultúra, az információszerzés, a szórakozás, a keresgélés, böngészés helyei. Az új könyvek semmihez nem hasonlítható illata, a régi fóliánsok patinás aranyozott gerince, a bőrbe kötött, csillogó ékkövekkel díszített és üvegbúra alatt tartott, vagy a ronggyá olvasott és hónapokkal előre jegyzett könyvet megleljük a bibliotékában – ez a könyvtár –, ahol a könyvtárosok eligazítanak, segítenek, megmondják és megoldják.

Ha nincs meg, ők meglelik, más helyről lekérik, addig nincs nyugvásuk, amíg az olvasó nem elégedett. Ilyen a jó, az igaz, és tényleg nagybetűs könyvtáros. Akinek nem az a munkája, hogy mosolyogva kikölcsönzi a könyvet. Persze ez is, de mögötte mennyi munka van, amit az olvasók nem látnak!

Köszöntsük ma a könyvtárosokat! Megérdemlik.

S.