Irodalmi pályája hírlapokban, folyóiratokban indult irodalomtörténeti, nyelvészeti, kritikai és pedagógiai cikkekkel. A magyar dráma kezdete című doktori értekezését még Szivák Iván néven írta, vezetéknevét 1886-ban változtatta meg Szigetvárira. 1906-ban az Akadémia száz arannyal jutalmazta. A komikum elmélete címmel megjelent pályaművében rendkívül részletesen dolgozta fel a komikum esztétikáját és lélektanát. Saját magyarázataival ellátva adta ki Shakespeare Coriolanus-át, amelyet Petőfi Sándor fordított le magyar nyelvre.

A mindössze 90 oldalas, Petőfi költészete címet viselő írásában azokat az egyéni, kulturális és szociális viszonyokat kutatta, amelyeknek a lánglelkű költő alkotásait köszönhetjük. A százéves Petőfi című munkájában mindenre kiterjedő figyelemmel, gondossággal, legtöbbször egyéni módszert követve, a verseken keresztül megközelítve rajzolta meg a halhatatlan poéta jellemét.

1932. november 9-én, Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.