Az érettségizőkre még vár egy utolsó nagy hajrá, a diákok felírják a vakáció első betűjét is, aztán lehet lubickolni a nyárban, még ha kicsit kurtának is tűnik.
Szép névnapok, születésnapok, családi ünnepek, kerti sütögetések, bográcsozások színesítik napjaidat.
Büszke lehetsz a nevedre, hisz névadó istennőd Juno volt, természetesen római.  Első napod  a szülők napja, nálunk még nem annyira elterjedt, de beépül majd ünnepeink közé A tej világnapja is ekkor van, ez ízlés kérdése, de nem nyitunk felette vitát. Első vasárnapod a pedagógusoké  és az építőké, valahol rokon szakma. A gyerekek hétfőn visznek virágot, hogy köszöntsék a tanítókat-tanárokat-oktatókat, mert megérdemlik.
Persze vannak nehéz napjaid, hisz a magyar fájdalom, a trianoni békediktátum, amikor a magyarság harmada maradt az újonnan meghúzott határokon túl. Fájt azoknak, akik más országba kerültek egy tollvonással, úgy, hogy  el se hagyták városukat, s voltak, akik kis motyójukkal az új-hivatalos vonalat átlépve  magyar földre jöttek, ahol nem várta őket senki és semmi. S az ott hagyott kertből  csak egy átcsempészett gallyacskából kivirult rózsabokor emlékezteti a leszármazottakat, honnan is jöttek ősei.
A nemzeti összetartozás napja 2010 óta ugyan enyhíti az árvaság érzését,  de meg nem szünteti.
Akikre büszkék vagyunk, sokan vannak, művészek, feltalálók, sportolók, és egyszerű, munkájukat becsülettel végző emberek, világnapokon, de máskor is.  
Rengeteg új könyv kerül a sátrak pultjaira, írók-költők dedikálják nyomdaillatú könyveiket, az utcákon vidám zene szól, táncra perdülhet fiatal és idős, festők alkotnak, és a múzeumok éjszaka is várják a kíváncsi látogatókat.
A régiek azt tartották, ha jó időt hozol, gazdag-bő termés várható.  Persze az a kis huncut Medárd nem kéne, hogy felhősödjön, mert azért 40 napos eső annyira nem hiányzik. Szent Antal napján fokozottabb a figyelem az állatokra, hisz barátaink ők, óvni kellene őket. Szent Ivánkor egyre több helyen gyújtanak tüzet, tűzugrással és tánccal, egészség-és szerelemvarázslattal köszöntik a hagyományt tisztelők. 
Szabadság! – kiáltják a diákok és a munkahelyükről  néhány napig eljövő pihenni vágyók, s kell is az önfeledtség, persze csak okosan és óvatosan, hogy boldog mosollyal köszönthessük júliust.
Ugye, minden napod hoz nekünk egy kis nyugalmat, békét, verőfényes mosolyt?
Ugye, bízhatunk benned, és bízhatunk magunkban is?

Szeretettel ölellek mindnyájunk nevében: Salánki Anikó