– Mikor és hogyan alakult ki Önben a tanári pálya iránti elköteleződés?

– Már gyermekként is vonzott a tanítás világa. Egyedüli gyerekként gyakran korrepetáltam a nálam fiatalabb kereszttestvéremet – előkerestem a régi tankönyveket, kijavítottam a feladatokat, mintha valódi tanórát tartanék. Ez a játékos szerepjáték nagyon korán elindította bennem a pedagógusi hivatás iránti vágyat.

– Felmerült esetleg más irány is a továbbtanulás előtt?

– Egy ideig a gyógyszerészet is szóba került, de a fizika tantárgy nehézségei végül eltántorítottak. Így kerültem a bajai főiskolára, ahol tanítói diplomát szereztem. Pályafutásomat a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdtem, ahol angolt is tanítottam alsó tagozatos diákoknak. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen szereztem nyelvtanári diplomát, majd egy másik felsőoktatási intézményben etikaszakos tanári végzettséget. A nyelvoktatás mellett az etika is közel áll hozzám, hiszen mindig is fontosnak tartottam a tanulók lelki támogatását és személyiségük fejlődésének segítését. Az etikaórák lehetőséget adnak mély, őszinte beszélgetésekre, amikben valódi kapcsolat alakulhat ki tanár és diák között.

– Milyen visszajelzéseket tart a legnagyobb elismerésnek munkája során?

– Számomra a legnagyobb dicséret az, amikor egy gyermek őszintén azt mondja: „megszerettem az angolt.” Ez a mondat minden díjnál többet ér. Nagy büszkeség, amikor a diákjaim nyelvvizsgát tesznek – idén négyen már sikerrel jártak, akikből hároman idén fejezik be az általános iskolát. Ezek azok a pillanatok, amikor tudom, hogy van értelme annak, amit csinálok.

– Hogyan látja a nyelvtanulás jelenlegi helyzetét Magyarországon?

– Örvendetes változás, hogy a fiatalabb korosztály, különösen a 15–25 év közöttiek, egyre magabiztosabban használják az angol nyelvet. Sokan közülük még az érettségi előtt megszerzik a közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát. Az idősebbek számára többnyire a diploma megszerzése vagy a munkahelyi elvárások miatt válik fontossá a nyelvtudás, de velük már nehezebb a haladás. A gyerekek viszont – ha jól motiváljuk őket – szinte észrevétlenül tanulják meg a nyelvet.

– Mit tanácsolna azoknak, akik most vágnának bele az angoltanulásba?

– Mindig azt javaslom, hogy kezdjék el filmeket nézni eredeti nyelven – először magyar felirattal, majd angollal, végül teljesen angol nyelvi környezetben. Ez hatékonyan fejleszti a hallás utáni szövegértést, és természetes módon bővíti a szókincset. Jó látni, hogy ma már sok fiatal magától is ezt az utat választja.

– Milyen szerepet játszhat a mesterséges intelligencia a nyelvtanulásban?

– A mesterséges intelligencia remek kiegészítő eszköz lehet a tanuláshoz. Számos alkalmazás és program segíti a szókincs fejlesztését, a kiejtés gyakorlását, a szövegértést. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: nem helyettesítheti a pedagógust. A személyes kapcsolat, az élő beszélgetések, a tanári támogatás pótolhatatlanok. A tanár nemcsak tudást közvetít, hanem motivál, bátorít és figyel az egyéni szükségletekre is.

– Hogyan látja a pedagóguspálya mai helyzetét?

– Sajnos az elmúlt években csökkent a szakma társadalmi megbecsülése, de én továbbra is hiszek abban, hogy a tanári hivatás nélkülözhetetlen. Osztályfőnökként különösen érzem ennek a súlyát. Az iskolai nevelés akkor lehet igazán eredményes, ha a tanár, a diák és a szülő egymással együttműködésben dolgozik. Ha ez az egyensúly megbomlik, az leginkább a gyerekeket érinti hátrányosan. Ezért tartom kulcsfontosságúnak az empátiát, a rugalmasságot és a folyamatos motivációt.

– Van olyan emlékezetes történet, amely különösen meghatározó volt az angoltanítás során?

– Nemrégiben egy Angliából hazaköltöző kisfiú csatlakozott az egyik osztályhoz. A társai elkezdték utánozni az akcentusát – de nem csúfolódásból, hanem játékosan, inspirációként. Látni, hogy milyen nyitottak és kíváncsiak voltak egymás iránt, engem is mélyen megérintett. Ezek a pillanatok adnak erőt a mindennapokban.

– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a pedagógusi pályára készülnek?

– Először is: hinni kell abban, amit csinálunk. Ez a hivatás sok kihívással jár, de minden egyes sikeres nyelvvizsga, őszinte mosoly vagy pozitív visszajelzés megerősíti az embert abban, hogy jó úton jár. És nagyon fontos az is, hogy képesek legyünk elismerni egymás munkáját, figyelni egymásra – ez emberileg és szakmailag is építő hatású.

– Mit érzett, amikor átvette a városi elismerést?

– Megható és felemelő pillanat volt. A díjátadó napján tudatosult bennem igazán, mekkora megtiszteltetés ért. Nagyon jólesett a sok kedves szó és gratuláció, de legalább ennyire örültem annak is, hogy mások örömét is láthattam. Ez a nap megerősített abban, hogy érdemes hittel és szeretettel dolgozni – nap mint nap.