Dominik a Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskolában kezdte tanulmányait, jelenleg pedig a Móra Ferenc Gimnázium diákja. Visszatekintve saját útjára, nem egy klasszikus „nyelvtanuló történetet” lát maga mögött.

– Igazából soha nem tanultam a nyelvet kifejezetten „komolyan”. Az órákon inkább a szabályokat vettük át, néha bővítettem a szókincsemet, de nem volt egy konkrét, szigorú tanulási rendszerem – fogalmazott.

A fordulópontot egy tanári felismerés hozta meg. Nyolcadik osztályban, miután sikeresen teljesítette a középfokú (B2) nyelvvizsgát, tanára, Vass Viktória nyelvtanár további lehetőséget látott benne.

– A tanárnőm javasolta, hogy próbáljam meg a felsőfokot is. Úgy gondolta, hogy egy kis plusz felkészüléssel sikerülhet. Ez adott egy löketet, és végül igaza lett – idézte fel.

A történet egyik legfontosabb tanulsága éppen ebben rejlik: néha egy külső biztatás kell ahhoz, hogy valaki felismerje a saját képességeit.

Dominik felkészülése nem a klasszikus értelemben vett tanulás volt. Nem készített részletes órarendet, nem hajszolta magát végletekig. Inkább fokozatosan, tudatos jelenléttel építette fel tudását.

– Szabadidőmben gyakorló feladatokat oldottam meg, próbáltam minél több angol szót megérteni, és sok időt töltöttem a nyelvvel. Nem volt külön tervem, inkább folyamatosan foglalkoztam vele – mondta.

A fejlődés kulcsa számára az volt, hogy a nyelvet nem tantárgyként kezelte, hanem eszközként használta a mindennapokban.

– Az segített a legtöbbet, hogy napi szinten használtam az angolt. Nem csak tanultam, hanem éltem is benne.

Ez a szemlélet különösen fontos üzenet lehet a fiatalok számára: a nyelvtanulás nem pusztán könyvek és szabályok memorizálása, hanem egy élő, folyamatosan fejlődő készség.

A felkészülés során nem a stressz, hanem a tudatosság dominált. Mivel nem kényszerítette szoros határidő, saját tempójában haladhatott, így elkerülte a kapkodást és az utolsó pillanatos tanulást.

– Hetente egy-két témakört átnéztem, fontosabb szavakat ismételtem, és mire elérkezett a vizsga hete, már nagyjából minden a helyén volt – emlékezett vissza.

A vizsga napja természetesen így sem múlt el izgalmak nélkül. Az ilyen helyzetek mindenki számára feszültséget jelentenek, és Dominik sem volt kivétel.

– Izgultam, főleg a szóbeli előtt, amikor várakozni kellett. De amikor vége lett, hatalmas megkönnyebbülést éreztem – mesélte.

Az eredmény végül nem okozott csalódást. Bár bízott a tudásában, a hivatalos visszajelzés mégis különleges pillanat maradt.

– Amikor anyukám szólt, hogy megjött az eredmény, először megijedtem, hogy mi lehet ez, de aztán rájöttem, hogy sikerült. Nagyon jó érzés volt.

A siker nemcsak egy újabb bizonyítványt jelentett számára, hanem komoly belső változást is hozott.

– Sokkal magabiztosabb lettem. Egy-két éve még nem gondoltam volna, hogy képes lennék erre.

Ez az önbizalom talán az egyik legnagyobb „hozadéka” a tanulásnak: nemcsak tudást ad, hanem hitet is önmagunkban.

A jövő kapcsán Dominik egyelőre nyitott. Nem zár ki semmit: szóba jöhet hazai vagy akár külföldi továbbtanulás is. Egy biztos: a megszerzett nyelvtudás olyan alapot jelent, amely számtalan ajtót nyithat meg előtte.

És hogy mit tanácsol azoknak, akik hasonló célt szeretnének elérni?

– Kitartás, gyakorlás és elszántság. Nem volt egyszerű, de megfelelő felkészüléssel meg lehet csinálni.

Dominik története világos üzenetet hordoz: a tanulásba fektetett energia mindig megtérül. Nem feltétlenül azonnal, és nem mindig látványos módon – de hosszú távon biztosan. Aki időben elkezd dolgozni a céljaiért, az nemcsak előnyt szerez, hanem olyan önbizalmat és tapasztalatot is, amely egész életében elkíséri.

Ez a 15 éves fiú már most bebizonyította: nem a kor számít, hanem az elhatározás.

Fotó: Nagy Dominik