– Mikor és miért lettél tanár, és miért éppen az idegen nyelvek tanítása mellett döntöttél?

– 2018-ban diplomáztam az ELTE-n német és orosz tanári szakon. 2022-ben pedig a tanítás mellett elvégeztem a magyar, mint idegen nyelv képzést is. 2019 óta tanítok a Móra Ferenc Gimnáziumban. A tanári pálya melletti elköteleződésemben szerepet játszottak a gimnáziumi éveim, a cserkésztevékenységem, illetve a pedagógus elhivatottságú családtagjaim is. Mindig is érdekesnek tartottam az idegen nyelvek tanulása által megismerhető kultúrákat. Az orosz szakot a Szegedi Tudományegyetemen kezdtem el. Szerencsére az orosz nyelvet a célországban is volt lehetőségem fejleszteni 2018-ban hat hónapon keresztül.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást az oktatásban és miért?

– Ma a legnagyobb kihívást a diákok érdeklődésének fenntartása jelenti. A mai fiatalok már másképp szocializálódtak, gondolok itt a digitális világ adta lehetőségekre. E térben nagyon sok impulzus éri őket. A mindennapokban tanárként nagy feladat, hogy fenntartsam az érdeklődésüket a tantárgy iránt. 

– Mi az, ami újra és újra lendületet ad a mindennapi tanításhoz?

– A sokféle feladat, a megoldandó helyzetek megvalósítása számomra a hajtóerő. A nyelvtanításban azt szeretem, hogy kreatívan lehet az órákat tervezni, felépíteni, sokoldalú készséget lehet a nyelvtanítás által a tanulókban fejleszteni: elsősorban a kommunikációt, fogalmazáskészséget, szöveg-és hallásértést, de a kreativitásukat és a fantáziájukat is. A nyelvtanulás terén több lehetőség van az egyéni és csoportos versenyeken való megmérettetésre.

– A díj átadásakor is empatikus és lelkiismeretes pedagógusként említettek téged. Mit jelent neked ez a fajta kapcsolódás a diákokkal?

– Ez szerintem a neveltetésemből is fakad. Igyekszem nemcsak a tárgyi tudást figyelembe venni, hanem érdekel, hogy melyik tanulónak milyen a személyisége, értékei, kedvtelési körei, szívesen meghallgatom a történeteiket, érdekel, hogy alakulnak a sikereik. A rám bízott feladatokat pedig szeretem elvégezni határidőre, pontosan. Úgy érzem, hogy az évek alatt talán ezen a területen pozitívan alakultam.

– A közösségépítő munkádat is kiemelték. Milyen tevékenységekre vagy a legbüszkébb ezen a téren?

– A gimnázium számos olyan programot szervez, ahol lehetőség van arra, hogy képességeimet a tanórán kívüli rendezvényeken is hasznosítsam. Tagja vagyok az iskolai Ad-hoc zenekarnak, akikkel, több alkalommal közreműködünk iskolai műsorokban vagy városi kulturális rendezvényeken. Szerveztem már orosz és német nyelvvel kapcsolatos programokat is. Az idén egy pályaorientációs eseménysorozat koordinátora voltam.

– Miért tartod fontosnak, hogy egy tanár ne csak oktasson, hanem a közösségi élet aktív részese is legyen?

– A közösségi élet révén lehetőség van új kompetenciák, készségek és képességek fejlesztésére. Megismerhetem a diákok személyiségét tanórán kívüli alkalmakkor és kötetlenebbül tudunk ilyenkor beszélgetni.

– Hogyan látod a nyelvoktatás jövőjét? Milyen új kihívások várnak a nyelvtanárokra a következő években?

– Az új kihívás az, hogy a rengeteg digitális platform közül felismerjük, melyeket tudjuk eredményesen alkalmazni a tanórán. Megjelent például a Kréta felületen digitális idegennyelvű tananyagtartalom, amely önálló tanulásra és ellenőrzésre egyaránt alkalmas. De a diákok nem kerülhetik meg az otthoni alapos felkészülést, gyakorlást sem. A tankönyveket egyre jobban kiszorítják a jövőben ezek a lehetőségek. A nyelvtanár felelősségteljes feladata az, hogy célirányosan irányítsa a diákokat a nyelvtanulásban, és hogy az ellenőrzés folyamatos legyen, mert ez is elkerülhetetlen a fejlődés érdekében.

– Mit jelent neked az elismerés szakmailag és emberileg?

– Nagyon jól esik, hogy megbíznak bennem, elismerik a munkámat, és részese vagyok ennek a sokoldalú közösségnek. Úgy érzem, hogy a kollégáimmal jól tudok együttműködni és kölcsönösen segítjük egymást, számíthatok a mindennapokban is rájuk.