A legelső, nemzeti színű kokárdákat, francia forradalmi mintát követve, Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza készítette a márciusi ifjak részére. A múzeum helytörténeti gyűjteményében található kokárda nem 1848-ból maradt ránk, viszont a félegyházi 48-as és függetlenségi politikai élethez köthető, lévén, hogy úgynevezett kortes kokárda volt, választási kampányok idején a jelöltek hívei viselték. A szóban forgó kokárda a helyi 48-asokhoz köthető, melyet jelez a közepébe hímzett szám is.

Kiskunfélegyháza 1881-től kezdve függetlenségi (48-as elveket valló) képviselőt küldött az országgyűlésbe. 1887–1918 között ez a képviselő a város szülötte, Dr. Holló Lajos (1859–1918) volt. A függetlenségiek, miután Zámbó Géza polgármester lett, 1888–97 között már a város vezetését is átvették. Petőfi emlékezete mellett erősödött a Kossuth-kultusz is, akit 1886-ban a Félegyháza díszpolgárává választottak.

Városunkban előbb 48-as kör jött létre, majd hivatalosan 1886-ban alakult meg a Függetlenségi Kör. Az 1848-as szimbólumokat tudatosan használva azok a mindennapi élet részeivé váltak, erről a helyi sajtó beszámolói is tanúskodnak. A diákok népiskolai ünnep alkalmával 1896. május 16-án nemzeti szalagot viseltek, de az 1914 augusztusában a szerb frontra induló katonák is ezt tűzték magukra. A kokárda tehát a boldog békeidőkben részben elszakadt március 15-től, jelen esetben a félegyháziak 48-as eszmeiségét viselte magán, a magyar nemzethez tartozást hangsúlyozva.

A Kiskun Múzeum képen látható kokárdája a Petőfi Sándor Emlékházban kapott helyet. A dualizmus korának politikai csatározásait hátrahagyva ma már jelképként állít emléket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc másik szimbólumának, egy fiatal, lánglelkű költőnek – olvasható dr. Farkas Csaba, történész-muzeológus írásában.

forrás: Kiskun Múzeum