A 10 x 15.1 cm-es pipa felső lemez részébe egykor ezt vésték „Deák Ferencnek” alatta pedig „Bohus.” A pipaszár tartóján egy másik írás látható, amely szerint a tárgyat „Bohus Zs. Atzél P-nek” ajándékozta. Előbb tehát báró Bohus Zsigmond (1825–1917) adta Deáknak, majd visszakerült hozzá. Az Arad megyéből származó Bohus Deák halálakor országgyűlési képviselő volt, nem sokkal később pedig császári-királyi kamarás rangot kapott. Bohus ezután „földijének” Atzél Péter (1836–1901) egykor aradi polgármesternek (1867–71) adta, aki az ajándékozáskor aradi főispán (1871–78), de egészen biztosan országgyűlési képviselő volt.

Atzél 1901-ben hunyt el, ruszkamagyarádi kastélyát és annak ingóságait pedig elárverezték. Mint arról a Budapesti Hírlap 1901. december 3-án beszámolt, a becses tárgyat Csák Cirjék Alajos minorita rendfőnök, aradi plébános vásárolta meg. 1905-ben aztán az egyébként Félegyházán született Csák több más tárggyal együtt egykori iskolájában működő és 1902-ben megalapított városi múzeumnak adományozta Deák pipáját. Így a műtárgy már 120 esztendeje a múzeum tulajdonát képezi. Köztudott, hogy a víg kedélyű Deák szeretett pipázni, sőt egyes ajándékba kapott darabot könnyű szívvel adott tovább. 1865 körül egy lejegyzett történet szerint így került egy szivarszipka Szentkirályi Móric jászkun főkapitányhoz. Deák aktív részese volt a fogházjavító vitának az 1843–44. évi országgyűlésen, a Batthyány-kormány igazságügyminisztereként pedig egy modern, de meg nem valósult büntetőkódex elkészítésére vállalkozott. Egykori pipája ennek a munkásságnak állít emléket a Kiskun Múzeum börtönépületében.

Dr. Farkas Csaba

történész muzeológus