Lengyel Ágnes, a gazdaság egyik tulajdonosa mindig érdeklődött a méhek iránt. Édesanyja halála után gondolta azt, hogy az örökségből szeretne egy igazán értékteremtő és szép dolgot létrehozni, ami hordoz valamit az édesanyjából, ekkor döntött úgy, hogy a pénzből elindít egy kis méhészetet. Fákat telepített, méhésziskolát végzett, majd megvásárolta az első méhcsaládokat, amelyek a házuk melletti akácos erdőben kaptak helyet. Szerencsére a család többi tagját is megérintette a szenvedély, családi program lett azóta a pergetés, a méhcsaládok látogatása. Ági elmondta, hogy boldogsággal tölti el, amikor azt látja, hogy a méhek élnek, szaporodnak, együttműködnek egymással illetve az emberrel is. Idén a kései akácvirágzás és a hideg, nyirkos időjárás nehezíti a dolgukat, de bízik a legjobbakban. Véleménye szerint a méhek veszélyeztetett helyzete valós, pusztulásuk fő oka a kemikáliák használata. Mindamellett sajnos folyamatosan csökken az érdeklődés a méhész szakma iránt, egyre kevesebben foglalkoznak ma már ezzel. Amit mi átlagemberek tehetünk, hogy termelői magyar mézet vásárolunk, amivel biztosítjuk az életben maradást nem feltétlenül csak a gazdák számára. 

Ha nincs méhész, nincs méh sem, és az senki előtt sem ismeretlen, hogy a méheknek milyen fontos szerepük van az élelmiszer-előállításban. Véleménye szerint tudatos vásárlásunkkal fontos szereplőivé válhatunk a méhek megmentésének.

Gyermekeit rendszeresen bevonja a teendőkbe, akik nagyon szívesen segédkeznek a méhek körül, mára már mindenki rendelkezik munkaruhával. Ágnes szerint nekik már egyszerűbb lesz átlátni ezt a varázslatos világot, hiszen töretlen gyermeki lelkesedéssel szemlélik a méhcsaládok viselkedését és vesznek részt a méhek ellátásában.

–  Mindannyian nagyon sokat nyertünk azzal, hogy belevágtunk. Biztos vagyok abban, hogy az édesanyám is örömmel látná, hogy az unokái mekkora örömet találnak ebben a tevékenységben. Boldogsággal tölt el bennünket, hogy nemcsak egészséges élelmiszert állítunk elő, de egy olyan családi program is lett a tevékenységből, amiről sokat lehet mesélni, beszélgetni, olvasni. Nem is beszélve a mézpergetés felejthetetlen élményéről és eredményéről – mondta végezetül.

Z. A.