Ha már az a nagy római császár nevét viseled, megérdemled a tiszteletet. S reménykedünk, hogy sok programod, ünneplős napod mellett végre meghozod a jó időt is. Nem a meleget, abból kaptunk eleget, hanem ahogy a nép mondóka szól: „Sűrű eső augusztusban/ Jó mustot ád a hordóban.” Nekünk már a ritka eső is áldás lenne!
Neved a régi kalendáriumokat lapozva Kisasszony, nyárutó, betakarítás, új kenyér, Szent István hava.
S ha csak ennyit írnék, ebben már szinte minden fontos információ benne lenne.
A nyári munka kinti-benti dandárja is eljön, mezők, konyhakertek és a befőzés ideje. Persze a szórakozásé is, vásárok, falunapok, koncertek, táborok, az utazási irodák árleszállítással kecsegtetnek kimondhatatlan nevű szigetekre is, akár. Ezekről nem írok bővebben, nem akarom olvasóimmal összekötni emiatt a bajuszt – a macskák nemzetközi napja 12-én lesz, meg a fiataloké is –16-án gondoljunk a kóbor, gazdátlan jószágokra, 26-án a kutyákra. Állati napok ezek, jó értelemben.
A kezdésed, kedves hónap, jónak mondható, hisz 1946-ban megjelent hazánkban a forint, mint fizető eszköz, a tízesen! Petőfivel, a lánglelkű költővel, aki sok minden mellett balkezes is volt. Hogy jön ez ide? 13-a a balkezesek világnapja. Néhány híres embert megidézek, akik ezzel alkottak: Bach, Beethoven, Leonardo da Vinci, Raffaello, Picasso, a fél Beatles együttes, Papp Laci ökölvívó, Puskás Öcsi focista – nem tiszteletlenségből írtam így a nevüket, épp hogy ismertségük okán.
A te hónapodban köszöntjük születésnapjára emlékezve Gárdonyi Gézát, Balázs Bélát, Lengyel Józsefet.
Ne feledkezzünk el borász barátainkról, aztán a barlangászok és a magyar fotósok is most ünnepelnek, az oroszlán havában. Sok szép névnap is lesz, Klára, Ilona, Lőrinc és Sámuel – s valamennyi a naptárban. Figyelmezzünk rájuk, kardvirágnak a hölgyek biztos örülnek, egy finom üveg borocskának a férfiak. 
Akik a te valamelyik hétvégéden mondják ki a boldogító igent, legyen az örömük végtelen, hisz a 8-as szám – az vagy az évben – vízszintbe rakva a végtelen jele.
Akárhogy is számolgatunk, lassan eljön a nyár utolsó csókja, és köszönthetjük az ősz első ölelését – ez olyan szépen hangzik, költőileg. Mint ahogy Tóth Enikő Enci haikuja: „Nyár végi álom, /átsuhan a léteden/ aranyfonálon.”

Fotó: illusztráció/AI