De vajon valóban agresszívebbé vált a társadalmunk, vagy az internet csupán láthatóvá tette azt a feszültséget, amely korábban a zárt ajtók mögött rekedt? Mi történik az agyunkban, amikor a monitor előtt ülve olyan szavakat pötyögünk le, amelyeket élőben soha nem ejtenénk ki?

Dr. Máttyássy Adrienn PhD címzetes egyetemi docens, pszichiáter szakorvos, osztályvezető főorvos szerint a válasz összetett: az online tér egyszerre működik tükörként és erősítőként. Megmutatja a társadalmi feszültségeket, miközben maga is képes tovább szítani azokat.

– A közösségi média láthatóvá tette azt a verbális agressziót, amely korábban egy kocsmában, családi konfliktusokban vagy zárt ajtók mögött jelent meg. Ugyanakor a digitális világ nem csupán közvetíti a feszültséget, hanem bizonyos belső mechanizmusai révén gerjeszti is azt – magyarázza a szakember.

A megszakítás nélküli ingerek, a folyamatos információáradat, a végletekig kiélezett viták és az algoritmusok által felerősített indulatos tartalmak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre könnyebben kerüljünk érzelmileg túlfűtött állapotba. Nem csupán több dühöt látunk – maga a rendszer termeli a gyűlöletet.

Nem minden kritika támadás – De hol kezdődik a mérgezés?

A véleménykülönbség önmagában nem probléma. Egy egészséges társadalomban természetes, hogy másképp gondolkodunk politikáról, nevelésről, életmódról vagy bármilyen lényegi kérdésről. A határvonal ott húzódik, amikor már nem egy gondolattal, hanem magával az emberrel kezdünk harcolni.

Dr. Máttyássy Adrienn szerint a különbséget elsősorban a szándék mutatja meg. A konstruktív kritika egy állításra, viselkedésre vagy konkrét problémára reagál. Lehet határozott, akár kemény is, de tiszteletben tartja a másik fél méltóságát. Más a helyzet a toxikus kommentekkel: ezek célja nem a párbeszéd, hanem a másik megszégyenítése, megalázása vagy érzelmi kibillentése. Ilyenkor a vita már nem az igazságról szól, hanem a szándékos fájdalomokozásról.

A legnagyobb indulatokat az identitásunkat érintő témák váltják ki

Nem véletlen, hogy bizonyos témák rendszeresen gyűlölethullámokat indítanak el. A politika, a vallás, a gyermeknevelés, a nemi szerepek, a nemzeti vagy kulturális identitás, valamint az egészségügyi kérdések különösen érzékeny területek. Ennek oka mélyen az emberi pszichében keresendő.

Amikor úgy érezzük, hogy valaki nem egyszerűen egy véleménnyel vitatkozik, hanem a csoportunk értékeit, a világnézetünket vagy az önazonosságunkat támadja, az agyunk ezt azonnali fenyegetésként értelmezi. Bekapcsol a „mi és ők” típusú gondolkodás, a másik emberből pedig pillanatok alatt ellenfél válik.

A képernyő mögött könnyebb kegyetlenné válni

A pszichológia ezt online gátlástalansági hatásnak nevezi. A képernyő különös illúziót teremt: úgy érezhetjük, biztonságban vagyunk, láthatatlanok maradunk, és a szavainknak nincs valódi következménye. A valóságban egy idegen ember szemébe nézve sokkal nehezebben mondanánk ki azt, amit egy névtelen profil mögül könnyedén leírunk.

– Amikor szemtől szemben beszélünk valakivel, az agyunk tükörneuron-rendszere automatikusan működésbe lép. Ha látom a másik arcán a fájdalmat, a szomorúságot vagy a megbántottságot, az segíti az empátiás kapcsolódást. Az online térben azonban hiányoznak ezek a jelek: nincs tekintet, nincs hanghordozás, nincs mimika. Emiatt az agy könnyebben tárgyiasítja a másikat. Nem egy érző embert látunk, hanem egy profilt – mondja Dr. Máttyássy Adrienn.

Mintha nem egy hús-vér egyénnek írnánk, hanem csupán egy monitoron megjelenő névnek.

Sok bántó komment valójában nem arról szól, akit támadnak

A pszichiáter szerint a mérgező hozzászólások jelentős része a kommentelő saját belső világáról árulkodik. A pszichológiában ezt projekciónak nevezik: amikor a saját fájdalmainkat, kudarcainkat, irigységünket vagy kisebbrendűségi érzéseinket másokra vetítjük ki.

Ha valaki dühödten támad egy sikeres embert, könnyen lehet, hogy valójában nem a másik teljesítményével van baja, hanem saját elveszett lehetőségeivel, csalódásaival vagy elégedetlenségével küzd. Egy önmagával békében élő, kiegyensúlyozott embernek általában nincs belső késztetése arra, hogy idegeneket rendszeresen megalázzon. A támadó viselkedés mögött gyakran magány, elismerés iránti vágy, belső feszültség vagy feldolgozatlan sérelmek állnak. A probléma csupán az, hogy az online támadás nem oldja meg ezeket – legfeljebb pillanatokra enyhíti a nyomást.

A gyűlölet is adhat jutalomérzetet

Meglepő módon az indulatoknak biológiai háttere is van. Amikor valaki „odaszúr” egy másik embernek az interneten, az agy jutalmazó rendszere aktiválódhat. A pillanatnyi kontrollérzet, a megkönnyebbülés vagy az, hogy mások lájkokkal és egyetértő kommentekkel támogatják a kirohanást, dopaminfelszabadulást idéz elő. Ez pedig könnyen ismétlődő mintává válhat.

Dr. Máttyássy Adrienn Anna Lembke Dopaminkorszak című könyvét is ajánlja azoknak, akik szeretnék megérteni, hogyan válhat a folyamatos ingerkeresés és az érzelmi túlpörgetés függőséggé. A digitális harc sokak számára menekülési útvonal: amíg másokat hibáztatnak, nem kell szembenézniük saját életük nehézségeivel.

Nem minden troll pszichopata – A legtöbbjük sebzett ember

A netes agresszió kapcsán gyakran kerül szóba a „Sötét Négyes”: a nárcizmus, a machiavellizmus, a pszichopátia és a hétköznapi szadizmus. Valóban léteznek olyanok, akik tudatosan, hideg számítással rombolnak – ők azonban kisebbségben vannak.

A legtöbb bántó hozzászólás mögött nem veleszületett gonoszság, hanem hosszú ideje hordozott sérelmek, kudarcok és áldozati érzések húzódnak meg. Az online világ könnyű magyarázatot kínál: a saját problémákért hirtelen mások, külső csoportok vagy társadalmi folyamatok válnak felelőssé.

Ez azonban csapda. Mert amíg valaki folyamatosan külső ellenséget keres, addig nem jut el azokhoz a kérdésekhez, amelyek valódi változást hozhatnának:

• Mit tehetnék én másképp?
• Hol van az én felelősségem?
• Hogyan tudnék továbblépni?

Az algoritmusok a dühöt szeretik

A kommentmezőkben kialakuló tömegreakciókat a pszichológia deindividualizációnak nevezi. Ilyenkor az egyéni felelősségérzet feloldódik a tömegben: „Ha mindenki ezt írja, akkor én is megtehetem” – hangzik el gondolatban sokszor.

A legnagyobb veszélyben azok a gyerekek vannak, akik már ebbe a digitális környezetbe születnek bele; számukra könnyen természetessé válhat az azonnali ítélkezés és az agresszív reakció.

Közben a közösségi platformok algoritmikus rendszerei a dühöt és a felháborodást nagyobb eléréssel jutalmazzák. Ennek következménye, hogy a világ fekete-fehér harctérré válik. Miközben órákon át háborodunk fel mások véleményén, észrevétlenül elveszíthetjük a kapcsolatot azokkal az egyszerű dolgokkal, amelyek valóban feltöltenének bennünket: egy jó beszélgetéssel, egy öleléssel, egy sétával, egy finom kávéval vagy egy nyugodt pillanattal.

A digitális agresszió valódi sebeket okoz

A bántó kommentek nem „csak szavak”. Az áldozatoknál rövid távon stressz, szorongás, alvászavar és a biztonságérzet elvesztése jelentkezhet. Hosszabb távon depresszió, önértékelési probléma, társas visszahúzódás, súlyos esetben pedig akár poszttraumás tünetek is kialakulhatnak.

Nemcsak azokat érinti a jelenség, akiket közvetlenül támadnak – a csendes szemlélők is sérülnek. Azok, akik naponta találkoznak gyűlölettel, lassan elveszíthetik a bizalmukat az emberekben, és rögzülhet bennük az érzés: jobb hallgatni, jobb láthatatlannak maradni.

Hogyan védhetjük meg magunkat?

Ha valakit online támadás ér, az első szabály: ne válaszoljon indulattal. Dr. Máttyássy Adrienn az úgynevezett BIFF-módszert javasolja:

• Brief – rövid
• Informative – tárgyilagos
• Friendly/Neutral – semleges hangnemű
• Firm – határozott

A cél nem a támadó meggyőzése, hanem a saját határaink megvédése. Ha valaki tovább folytatja a gyűlölködést, a tiltás nem gyengeség és nem cenzúra. A digitális térben ugyanúgy jogunk van megvédeni a saját lelki környezetünket.

A szakember szerint kiemelten fontos a digitális higiéné is: érdemes kikapcsolni a felesleges értesítéseket, időbeli határokat szabni a telefonhasználatnak, a készüléket pedig lehetőleg nem bevinni a hálószobába. A felszabaduló időt valódi élményekkel kell megtölteni: mozgással, olvasással, személyes találkozásokkal.

Egyetlen kérdés megváltoztathatná az internetet

A digitális agresszió teljesen valószínűleg soha nem fog eltűnni, de a kultúránk változhat. Ehhez három pillérre van szükség: a gyerekek digitális nevelésére, felelősebb online szabályokra és olyan közösségekre, amelyek az empátiát erősítik.

Talán a legfontosabb mégis egyetlen egyszerű kérdés lenne minden hozzászólás elküldése előtt: „Én hogyan érezném magam, ha velem beszélnének így?”

Dr. Máttyássy Adrienn egy 21 napos kihívást is javasol: három héten keresztül minden nap adjunk valakinek őszinte, pozitív visszajelzést. Lehet ez egy ember, egy teljesítmény vagy egy apró jó dolog a környezetünkben.

Mert talán ugyanaz a digitális tér, amely képes előhívni belőlünk a legrosszabbat, képes lehet arra is, hogy újra megtanítson kapcsolódni egymáshoz. Csak rajtunk múlik, melyik oldalát erősítjük.

Fotó: archív