Aligha adhatott volna kifejezőbb címet a Móra Ferenc Társaság annak a nagy formátumú rendezvénynek, amely a tevékenységét leginkább reprezentáló eseményként immár hatodik éve állandó programja a Kiskunfélegyházi Libafesztiválnak.

Móra-udvar – mesekert… A magyar népi hiedelemvilágban az udvar és a kert szavaknak sajátos jelentésük alakult ki, mert egyszerre vonatkoznak térelválasztó és tereket összekapcsoló működésekre. A kint és bent határán történő elhelyezkedésük folytán ezek a területtípusok egyfajta mezsgyeként szolgálnak két világ, az emberi és a nem-emberi szféra, az innen és a túl, a reális és a mágikus, a profán és a szakrális között. Ebből a szempontból Móra Ferenc udvara és kertje – a korábbi évekhez hasonlóan – olyan valós és esztétikai térként mutatta magát 2026. szeptember 12-én is, amely a tökéletes átjárhatóság élményét nyújtotta természetes és fantasztikus, földhözragadt és varázslatos, hétköznapi és csodás, valóságos és mesei között mindazoknak, akik ott megfordultak. És sokan megfordultak – sőt le is telepedtek.

Gyerekek és felnőttek, egyedül szórakozni vágyók és egész családok kapcsolódtak be abba az egész napos történetfolyamba, amelyet múlt és jelen, hagyomány és újítás párbeszéde alakított egy másfajta átjárhatóság, a be- és kilépés szabadságával a történések minden pontján. A Móra Ferenc Társaság eredeti céljainak megfelelően most is a gyerekekre fókuszálva kereste azokat a formákat, amelyek hatékony módon képesek összekapcsolni kulturális örökségünk átadásának leghagyományosabb módjait napjaink kultúrájának eszközeivel. Szorosan együttműködve a Móra Ferenc Közművelődési Egyesülettel, a Kiskun Múzeummal, a Móra Ferenc Művelődési Központtal, a Petőfi Sándor Városi Könyvtárral – és magáénak tudva egy olyan, a helyi értékek megőrzésében-átadásában elkötelezett nagy formátumú személyiség támogatását, mint Gulyás László – változtatta át a Petőfi teret világok találkozási helyévé, Móra-udvarrá és mesekertté. Könnyen ment, mert ahol egy garabonciás a házigazda, ott a valóság is varázslat és a reális is mágikus.

A mesefolyam a Profi-L Bábcsoportnak A brémai muzsikusok című klasszikust újragondoló produkciójával (A brémai cinikusok) indult, s innentől csak a történetek, a szereplők és a helyszínek változtak – a varázslat maradt. Volt köztük népmese-feldolgozás Kormos István gyönyörű versszövegével (Az égigérő fa Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel és Kovács Bálint bábművészek előadásában), népmesei elemekből szőtt történet (a Kalimpa Színház Sómese című előadása), a gyerekek aktív részvételével megvalósuló vásári játék (Robin Hood az Illaberek Bábszínháztól), hogy aztán valóságos népünnepéllyé válva hömpölyögjön a főceremóniamester Gulyás László Egérparádé című utcaszínházi produkciójában. Ezek a mesék – eredjenek a régmúltban vagy szülessenek a jelenben, legyen archaikus a nyelvük vagy szólaljanak meg mai stílusban – mind arra tanítanak, hogy hinni kell a vágyak, az álmok megvalósulásában, de a boldogság csak áldozatvállalás, lemondás és kemény küzdelem árán érhető el; hogy ha nagyon akarunk valamit, nem szabad megtorpannunk az elénk álló akadályok előtt; hogy az igazságtalanság ellen harcolni kell, s ehhez a humor is jó eszköz lehet; hogy a hősiesség, a gyengék védelmezése soha nem megy ki a divatból; hogy az elfogadás, a megértés a szeretet teheti csak emberivé az életet.      

            Az átjárható világok között közlekedve izgalmas helyszíneket fedezhettek fel a fesztiválozók. Sokan megfordultak a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület különleges kiadású Móra-műveket rejtő Csorbóka mézeskalács- és könyvkereskedésében, ahol az író életével és életművével kapcsolatos játékos vetélkedőkön vehettek részt, puzzlet rakhattak ki, kézműveskedhettek – elkészíthették a nap ünnepelt hősét, a kislibát többféle formában és technikával, mellette pedig lekváros kalafantyút kóstolhattak. A jó megfejtések és megoldások jutalmazásáról az egyesület tagjai gondoskodtak.  A Petőfi Sándor Városi Könyvtár népszerű könyvkincsgyűjteménye most is sokakat vonzott. Akik pedig vásároltak is, kétszeresen mondhatták szerencsésnek magukat: megnyílt előttük a zsákbamacska-turkáló, és tombolatárgyakat is nyerhettek. Azon pedig senki sem csodálkozott, hogy a kreatív sarokban minden a sárga pelyhes kislibák újabb változatairól szólt. A Kiskun Múzeum kétszer indította el a nap folyamán a Mesél a város című sétáját Mészáros Márta, illetve Samu Csilla vezetésével. Ez alkalommal a ligetes főutca múltjával és jelenével ismerkedhettek a helytörténet iránt érdeklődők. 

            Egy gondolat erejéig visszatérve a Móra-udvar – mesekert cím világok átjárhatóságára utaló archaikus képeihez, aligha becsülhető le az esemény által megszerezhető tapasztalatnak az a hozadéka, amely a gyermeki önismeret erősítésének lehetőségeként jelenik meg. Orbán Gyöngyi írja Jaussra hivatkozva, hogy az esztétikai tapasztalat a vallásossal együtt a világértés és önmegértés sajátos módjaként fogható fel: „Ha ugyanis a saját világunkra irányuló megértési igény egy ’másik világ’ perspektívájából történik, akkor – a két világ közötti úton – önmagunkra is reflektálnunk kell.”

Dr. Luchmann Zsuzsanna

Fotó: Mészáros András és Kiss Czakó Imre