Óvodás úszástól a triatlon sikerekig

Roland sport iránti elhivatottsága rendkívül korán kezdődött. Mivel kisgyerekként rendkívül aktív, mozgékony fiú volt, szülei ösztönzésére óvodás korában íratták be először úszni tanulni a Jogging Plus szakosztályába. Később elkezdett futni is, majd a biciklire is felültették, így jött a triatlonos versenyzés, amiben gyorsan kiderült, hogy kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően kiemelkedő vízi érzékkel és állóképességgel bír.

Az úszás és a kerékpározás lett az igazi erőssége, míg a futással akadt némi bajlódása, de a kitartó munkának köszönhetően összetettben folyamatosan az élmezőnyben végzett. Újonc korosztályban szinte minden versenyén a dobogó legfelső vagy második fokára állhatott fel.

A sikeres, mintegy 5-6 éves triatlonos karrier után azonban eljött a sportágváltás ideje. A futótávok növekedésével kiderült, hogy Roland nem kifejezetten hosszútávfutó alkat, így az úszással és kerékpározással megszerzett kiváló pozícióját a futáson már nem sikerült megtartania. Ezzel párhuzamosan az iskolai atlétikai versenyeken fény derült rá, hogy ő valódi sprinter alkat, és a rövid távokon tud igazán eredményes lenni.

A Platán iskolától a válogatott mezig

A sportágváltás végül sorsszerűnek bizonyult. A Kiskunfélegyházi Platán Utcai Általános Iskolában Nádasdi Péter testnevelő látta meg benne a lehetőséget, és a diákolimpiai felkészülések során végleg megszerettette vele az atlétikát. A magas termetéhez (198 cm) és robbanékonyságához tökéletesen passzoló gátfutás gyorsan a szenvedélyévé vált. Roland már kisfiúként lenyűgözve figyelte a tévében a gátfutókat az olimpiákon, világbajnokságokon és a Gyémántliga futamain – az volt a vágya, hogy egy nap ő is közéjük tartozzon.

Pályafutását a Kecskeméti Atlétika és Rögbi Klubnál (KARC) kezdte a Kiskunfélegyházi Darvas Általános Iskolában tanító Juhász István irányításával, akivel azóta is töretlen a közös munkájuk. Tavaly októberben egy egyesületi váltás mellett döntöttek: a félegyházi különítmény – mintegy 8-9 fiatal atléta és az edzőjük, Juhász István – az A-Plast Ikarus BSE csapatához igazolt át.

Tanulmányait tekintve a Szent Benedek PG Kéttanítási Nyelvű Technikum és Kollégium gépész hallgatója, sportkarrierjéhez pedig az iskola is rendkívül támogatóan áll hozzá. Bár az angol nyelvet csak a középiskolában kezdte tanulni, a közelmúltban jelesre érettségizett belőle.

Kitartó munkájának meg is lett a gyümölcse: a magyar válogatott mezében képviselhette hazánkat az augusztus 5. és 9. között megrendezett oregoni U20-as Világbajnokságon. Bár a 13,80 másodperces szigorított magyar szintet nem, de a 14,05-ös nemzetközi szintet bőven teljesítette (13,95-ös egyéni eredménnyel), így kijutott a tengerentúli megmérettetésre. Oregonban a 110 méteres gátfutás népes, 64 fős mezőnyében a 39. helyen végzett, emellett a 4x100 méteres férfi váltó tagjaként is rajthoz állt. Jelenleg az U20-as európai ranglistán a 19. helyen, a felnőtt korosztályos világranglistán pedig a 34. helyen jegyzik.

Családi háttér, tudatos táplálkozás és mentális erő

Roland eredményeiben elengedhetetlen a családi összefogás: szülei nemcsak a sportfinanszírozásban, hanem mentálisan is rendületlenül mögötte állnak. A szakemberek által kínált mentáltréning helyett a szüleivel folytatott mély, bizalmas beszélgetések jelentik számára a legfőbb lelki kapaszkodót.

A csúcsteljesítmény elérése a mai élsportban már a legapróbb részleteken múlik. A mentális felkészültség mellett nagyon fontos a megfelelő táplálkozás is, ehhez segítségül egy sporttáplálkozási szakértő áll rendelkezésére.

A szigorú diéta mögött pedig az az elszántság és alázat lapul, amely Roland szerint az igazi élsportolóvá váláshoz elengedhetetlen: meggyőződése, hogy a sikert csak a töretlen akarás, az alázatos munka és a merész jövőkép hozhatja meg. Ahogy ő fogalmaz: – Mindig is azt vallottam, hogy az ember merjen nagyot álmodni, mert különben nem tudja elérni azokat a dolgokat, amiket igazán szeretne. Ha mersz nagyot álmodni, bármire képes vagy!

Noha egy kisebb sportsérülés miatt korábban éppen lecsúszott az U18-as ifjúsági olimpiáról, a sérülésekből mindig fegyelmezetten építette fel magát. Roland legfőbb álma, hogy stabil tagja legyen a felnőtt nemzeti keretnek, és egyszer olimpikonként képviselhesse hazánkat.

A gátakon túli jövő: Tengerentúli vagy hazai egyetemi évek

Bár Roland jelenleg teljes gőzzel a sportkarrierjére fókuszál, a versenysport utáni évekre is kiforrott jövőképpel rendelkezik. Az egyik legizgalmasabb lehetőség számára egy amerikai egyetemi ösztöndíj, amelyről már egyeztetett a kint élő magyar sportmenedzserekkel – ez kaput nyithatna a tengerentúli profi atlétikára és a felsőfokú tanulmányokra egyaránt.

Amennyiben a hazai felsőoktatást választja, a PG-s alapokra támaszkodva a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) gépészmérnöki szaka, vagy a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) pénzügy és számvitel képzése a fő iránya. Ezzel párhuzamosan a sport világához is hű maradna: a Testnevelési Egyetem képzéseit is kifejezetten vonzónak tartja, így a sport-dietetika, az életmód-tanácsadás vagy az edzői pálya is a tervei között szerepel.

Kinek adja át a stafétát?

A rovat hagyományait követve Kis Roland is átadta a képzeletbeli botot a következő tehetségnek. Választása versenytáncos barátjára, Mihályfi Mátéra esett, akitől arra várja a választ, hogy miként lépett az életébe a versenytánc lehetősége, melyik volt az a pont, ahol a legsikeresebbnek érezte magát, valamint milyen elképzelései, tervei és céljai vannak a jövőt illetően a táncban.

Fotó: beküldött