Móra Ferenc a tankönyveken túl - 4. rész
Sírig tartó házasság, titkos szerelmi levelezés
– Móra Ferenc öt évnyi jegyesség után vette feleségül Walleshausen Ilonát, akivel egy majálison találkozott először. Szőke, búzavirágra emlékeztető szépség volt. Lakodalmukat a Szapáry utcai házukban tartották 1902-ben. Ilona óvónőként végzett, de sosem dolgozott a szakmájában, háztartásbeli lett, amikor férjhez ment. Móra 1902-ben a Szegedi Naplónál kapott állást, így Szegedre költöztek albérletbe – elevenítette fel Samu Csilla.
Forradalmi szakácskönyv Móránétól
Kapcsolatuk nem volt problémáktól mentes, házasságuk ideje alatt pedig még jobban elhidegültek egymástól. Az író nehezen találta meg az egyensúlyt alkotói munkája és családi élete között. Míg Móra az írással, a múzeummal, a könyvtárral és az ásatásokkal foglalkozott, addig Ilona a háztartásban és a konyhában teljesült ki.
– Móra akkoriban több helyen is dolgozott, így keveset volt otthon. Azt a pénzt, amit megkeresett, felesége elköltötte. Ilona nem tudott jól gazdálkodni, gyakran túlköltekezett, amihez a rendszeresen szervezett zsúrok is hozzájárultak. Móra nemigazán szerette az „úri mulatságokat”, az egyszerű félegyházi otthonból mást hozott. Ilonka szenvedélyesen főzött és újított a konyhában. Kosztosokat is tartott az 1910-20-as években. Gyakran lejegyezte a receptjeit, amikből összeállt a több kiadást megért híres szakácskönyve a Mit főzzünk? Mindenkinek nélkülözhetetlen szegedi szakácskönyv. A könyv különleges volt, mert részletesen, grammra pontosan leírta a hozzávalókat, konyhai eszközöket és még azt is, hogyan kell megteríteni különböző alkalmakra. Emellett képekkel illusztrálták – ami szintén ritkaságnak számított – és nemcsak recepteket tartalmazott, hanem egyfajta kultúrtörténeti áttekintést is nyújtott a korszak étkezési szokásairól. Ilonka és férje viszonyának minőségét az is mutatja, hogy a feleség hiába kért előszót Mórától a készülő könyvéhez, ő nem írt hozzá.
Móra 1922. április 21-én keltezett levelében ironikusan jegyzi meg, hogy a saját regényei nem okoznak neki annyi gondot, mint az az előszó, amit a felesége követel tőle saját alkotása elé. „Megirigyelte t.i. irodalmi sikereimet s most ő is ír. Természetesen szakácskönyvet. Állítólag több haszon lesz rajta, mint az én összes irodalmi remekeimen.” Ugyanabban az esztendőben feleségének a következőt írta: „Majd meglátjuk írótárs melyikünk keres többet a tollával.”
Az előszó nem készült el, de Móra Ferencné szakácskönyve 1928-ban megjelent az Enciklopédia Rt. gondozásában. Móráné népszerű receptgyűjteménye 1953-ban bekövetkezett haláláig öt kiadást ért meg, halála után a szakácskönyvet 1987-ben újra kiadták és az édesség rész külön is megjelent 2005-ben – foglalta össze a múzeumpedagógus.
A sok konfliktus ellenére Móráék mégsem váltak el, házasságuk több mint 30 évig, egészen a férj haláláig tartott.
Több mint 80 évig titkolt szerelem
Az országszerte ismert fiatal íróért rajongtak a nők, így nem csoda, hogy a házassága mellett több jelentős szerelmi kapcsolatot is folytatott. A legkülönlegesebb érzések minden bizonnyal Kalmár Ilonához fűzték. Ahogy Móra fogalmazott: „Maga lesz az oka, ha azt fogja írni rólam az irodalomtörténet valamely iparosa: pár hét híján betöltötte az író az ötvenhármat, amikor titokzatos változáson ment át és csoda történt vele.”
– Móra már ismert író volt, amikor 1932-ben megismerkedett az egyébként Kiskunfélegyházán nevelkedett Kalmár Ilonával. A több mint húsz évvel fiatalabb nővel Balatonföldváron találkozott, ahová az Aranykoporsó című regény megírása miatt érkezett. Kalmár Ilona az ottani Zrínyi Szállóban dolgozott bridzsoktatóként, akit azért alkalmaztak, hogy szórakoztassa a vendégeket. Móra nem akart megtanulni kártyázni, viszont szívesen sétálgatott a szálló környékén a csinos, fiatal nővel. A modern gondolkodású, művelt Ilona annyira nagy hatást gyakorolt az íróra, hogy személye az Aranykoporsóban is megjelent, Titanillaként – mesélte Csilla.
– Nem kellett ahhoz sem sok idő, hogy szenvedélyes szerelem alakuljon ki közöttük. Bár Ilona menyasszony volt, és később férjhez is ment Horváth Istvánhoz, Mórával a földvári nyár után is találkozgatott, és titkos levelezésben tartotta a kapcsolatot. Kettős levelezést folytattak, a hivatalos Horváth Istvánné őnagyságával folyt, az igazi szerelmesleveleket azonban Földváry Kica kisasszonyhoz írta Móra. Kapcsolatukból egy versfüzér született Címtelen könyv címmel – tért ki a részletekre Samu Csilla.
A titkos szerelem egészen a haláláig elkísérte mind az írót, mind az asszonyt. A nő életét annyira meghatározta a Mórával töltött idő, hogy amikor 1944-ben gettóba kellett vonulnia, magával vitte a levelezésüket is, így az átvészelte a világháborút. Később aztán átmásolta a leveleket egy füzetbe. A hivatalos levelezést még életében a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak adományozta, a titkos szerelmes írások és a címtelen versek azonban csak 1986-ban bekövetkezett halála után kerültek nyilvánosságra.
Más múzsák is hatottak az íróra
Az irodalomtörténet szerint Móra első ismert szeretője egy barátjának, Domokos Lászlónak felesége Löllbach Emma volt. Kapcsolatuk beteljesedett, bár nem ismert, hogy Domokos tudott-e erről. Ugyancsak szerelmi szál fűzte az írót Dybisewszky Annához, a makói kórházi főorvos, Diósszilágyi Sámuel feleségéhez. Móra és Anna között mély szerelem alakult ki, amelyről a városban nyílt titokként beszéltek. Múzsája volt továbbá Fischhof Ágota, az első magyar szakképzett könyvtárosnő is, aki gyakornokként dolgozott Móra munkahelyén, a Somogyi-könyvtárban.
– A Móra felé irányuló rajongás is jól mutatja, hogy a maga korában „sztár” volt, a maga nagyságával és egyszerűségével. De mégis emberi tudott maradni az írásaiban, a kollégáihoz, gyermekéhez, unokáihoz való hozzáállásában, az értékei képviseletében – összegezte Csilla.
