A rendezvény résztvevőit Kállainé Vereb Mária, az egyesület elnöke köszöntötte, aki beszédében kitért arra, hogy az egyesület kiemelten fontosnak tartja Móra Ferenc emlékének ápolását. Ennek jegyében rendszeresen szerveznek megemlékezéseket, koszorúzási ünnepségeket és felolvasóesteket. A tavalyi évben már volt egy előadás Móra virágairól, ami Tóth Istvánné kutatásain alapult – ez a mostani esemény annak folytatása volt. Az előadás hangulatát Kis-Fekete Bence, a Móra Ferenc Gimnázium tanára és Monostori Márk, a Kiskunfélegyházi Szent Benedek PG Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium diákja színesítette közreműködésével.

Tóth Istvánné előadásában hangsúlyozta, hogy bár Mórát leginkább az irodalomból ismerjük, a természet szeretete és a növények iránti kíváncsisága egész életét végigkísérte. Ezt bizonyítja, hogy a Budapesti Tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos tanári diplomát szerzett és olyan neves professzorok tanítványa volt, mint Lóczy Lajos, Beöthy Zsolt, Kövesligethy Radó és Mágócsy-Dietz Sándor. Móra nem csupán megfigyelte a növényeket, hanem igyekezett népies neveket is adni nekik, hogy azok könnyebben megjegyezhetők legyenek. Gyermekkora óta sokat hallott a növényekről családja körében, később pedig ásatásai során is rendszeresen érdeklődött az ott dolgozóktól a fellelt növények iránt.

A természet iránti elkötelezettsége az oktatásban is megmutatkozott: nyíltan kritizálta az akkori oktatási rendszert, és ennek jegyében Wagner Jánossal közösen 1909-ben kiadta a Természetrajz a polgári leányiskolák I. osztálya számára című könyvet. A könnyed hangvételű, közérthető nyelvezettel megírt tankönyvet mintegy két évtizedig használták az iskolákban, és több kiadást is megélt.

Móra kíváncsisága és természetszeretete a mindennapjaiban is megjelent: munkája során gyakran társított embereket virágokhoz – például az államférfiakat kakastaréjhoz hasonlította. Bejárta Európa nevezetes tájait, különösen Olaszország és Spanyolország ragadta meg figyelmét. Az előadás során Tóth Istvánné megosztott egy mosolyogtató történetet is: amikor Móra Olaszországba készült, megkérdezte feleségét, Walleshausen Ilonát, hogy a mindig nála lévő növényhatározóját vagy a lakkcipőjét vigye magával. Felesége nevetve válaszolt: „Határozó nélkül lehet növényeket szedni, de lakkcipő nélkül az ember boldogtalan.”

Az előadás során Móra Ferenc egy kevésbé ismert, ám rendkívül izgalmas oldalát ismerhették meg a jelenlévők. A rendezvény nemcsak tisztelgés volt a nagy író munkássága előtt, hanem egyúttal emlékeztettette a hallgatóságot arra is, hogy a természet szeretete és tisztelete éppolyan fontos öröksége, mint irodalmi alkotásai.