– Hogyan ismerkedtél meg a sportággal és mikor?

– A koronavírus megjelenése állította meg a birkózóedzéseimet, előtte két és fél évig hódoltam a sportágnak. A covid alatt otthoni edzésekre kényszerültünk, a bezárások miatt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nálunk – édesapám korábbi házi fekvenyomó versenyeken való szereplései miatt – saját edzőterem áll rendelkezésre és tulajdonképpen természetesnek tűnt, hogy ott végezzük. A birkózás szépen lassan feledésbe merült és egy új sportág, az erőemelés varázsolt el teljesen. Gyorsan világossá vált a család számára, hogy van bennem potenciál. Ekkor 15 éves voltam.

– Különleges és szerencsés helyzetben vagy: édesapád az edződ és a családból négyen az erőemelés szerelmesei.

– Két fiútestvérem és egy húgom van. Én nagyon fiús lány voltam, sokat fociztam, szerettem ezeket az elfoglaltságokat. A családból édesanyám, édesapám és öcsém számára is az erőemelés az ideális sportág, ezért heti négyszer, ötször együtt edzünk otthoni termünkben. Édesapám életem első és egyetlen edzője.

– Mit jelent neked a család támogatása?

– Hatalmas erőt ad és biztos kezekben érzem magam. Édesapám a edzettségemért, édesanyám a megfelelő étkezésemért felel, mindketten a lehető legnagyobb figyelemmel fordulnak felém, náluk jobban senki sem ismer engem. Kisgyermek korom óta arra neveltek, hogy feltaláljam magam, küzdjek a céljaimért, amiért nagyon hálás vagyok. Jó példát kaptam tőlük.

–Hogyan reagált a környezeted arra, hogy az erőemelésben találtad meg a saját sportágad?

– Nyilván többen furcsállják, hogy lányként ezt a sportágat választottam, hiszen valljuk be nem egy tipikus lányos tevékenység. Szerencsére a legtöbben támogatnak. A családom mellett a Constantinum iskola tanárai, a diáktársaim, a barátaim is szurkolnak nekem és büszkék az elért teljesítményeimre. Az étkezésemmel kapcsolatban is elfogadták, hogy én nem a többiek által preferált péksüteményeket eszem, hanem zabot vagy tojásrántottát viszek reggelire – versenyektől függően. Egyesületünk tagjai (Kiskunfélegyházi Erőemelő Sportegyesület) is nagyon összetartanak, olyanok vagyunk tényleg, mint egy nagy család.

– Melyek a legnagyobb eredményeid?

– Három éve versenyzek aktívan. Évente körülbelül 9 megmérettetésen veszek részt. Voltam Szlovákiában világbajnokságon és Budapesten is versenyeztem, de a szezon jelentős részében az egyesület által szervezett versenyeken indulok. Korosztályomban, súlycsoportomban örömmel venném, ha több ellenféllel mérettethetném meg magam a jövőben, de ez nyilván változik az idők során. A tavalyi eredményeim: 170 kilogramm felhúzásban, 72,5 kilogramm fekvenyomásban és 135 kilogrammal sikerült guggolnom.

– Mit adott neked a sport, milyen változásokat hozott az életedben?

– Az étkezésemen kellett változtatni, amit édesanyám állít össze. Ő tudja, hogy miből mennyit kell enni, olykor grammra pontosan. Az étrendem szinte teljesen nélkülözi az édességet, a chipset, de ez számomra inkább kihívás, mint nehézség. Az életem egy pontosan összeállított rend szerint zajlik, amit én nagyon szeretek. Bulizni nem járok, keveset telefonozok, de nem azért mert nem férne bele, hanem mert nem igénylem. A sport kitartásra és fegyelemre nevel, egyfajta tartást ad nekem, sokat változtam általa.  

– Mi a véleményed a korosztályod és a sport kapcsolatáról?

– Sajnos a korosztályomban azt látom, hogy türelmetlenek mindenben. A sportra is igaz. Ha nem érnek el eredményt nagyon rövid idő alatt, akkor vagy abbahagyják, vagy olyan szerekhez nyúlnak, amivel gyorsan, látványos növekedést produkálhatnak. Közben viszont nem gondolnak arra, hogy ez mennyire káros. A sporthoz és a jó formához kitartás és türelem kell, ez hosszú, következetes munka eredménye lehet csak. Sajnos nagyon sok tizenéves egyáltalán nem mozog, péksüteményeken, fagyasztott termékeken élnek és nem törődnek a testükkel. Azt hiszik, hogy az egészséges étkezés drága és bonyolult, pedig egyszerűbb, mint hinnék. Megoldásként talán a diákoknak szánt, a témával kapcsolatos eseményeket lehetne sűríteni az iskolákban, ahol mondjuk sportolók beszélnének az életükről és ez talán példa lehetne számukra.

– Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

– Sokáig szeretnék versenyezni, talán egészen az olimpiáig menetelni. Az élsport mindenképpen motoszkál a fejemben, az erőemelés már így is több már számomra, mint hobbi. Mindezek mellett mivel a sport és táplálkozás kapcsolata nagyon érdekel, dietetika szakon szeretnék továbbtanulni. Egykor, ha már én nem versenyzek, akkor is a sporttal kívánok foglalkozni, mert ebben látom a jövőt. Sokan félnek, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkájukat, de a sporthoz mindig kell maga az ember.

A közelebbi céljaim között az április 19-ei nyárindító verseny szerepel itt Kiskunfélegyházán, ahol szeretném magamból a maximumot kihozni. Májusban már az érettségim van fókuszban, de az idei nyár is tartogat még számomra erőemelő megmérettetéseket. Ha pedig még szabadidőm is marad mindezek mellett, akkor a kedvenc otthoni tevékenységemnek fogok hódolni: sokat sütni és főzni.