– Mit éreztél, amikor tudomásodra jutott, hogy városi elismerésben részesülsz?

– Meglepődtem és mindemellett nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy ilyen fiatalon ebben az elismerésben részesültem. Nem sejtettem, meglepetésként ért a hír, hogy felterjesztettek. Természetesen nagyon örültem neki.

– Mikor dőlt el számodra, hogy a sportban találod meg a hivatásod?

– A Nádasdi család sportos család. Ebben nevelkedtem, ez határozta meg mindennapjainkat, már több generáció óta. Nagyapám labdarúgó edző, édesapám kosárlabda edzőként tevékenykedett, így a két sportág gyermekkoromtól elkísért az utamon. Olykor még vitára is sor került a két családi edző részéről, hogy a kis Péter melyik labdajáték mellett tegye le a voksát. Általános iskola végéig működött mindkettő, középiskolában már döntenem kellett. A családban végül úgy állt helyre a világ rendje, hogy testvérem kosaras iskolát választott Baján, én pedig maradtam Kiskunfélegyházán és a labdarúgás felé fordultam komolyabban. Emellett atlétika és úszás is hozzátartozott az sporttevékenységeink közé. 

– Az élsport nem volt a terv része?

– Gimnáziumban és a főiskolán is a foci volt a fő csapásvonal, később edzőként is tevékenykedtem, de focista nem akartam lenni soha. Gimnázium után Szegedre jelentkeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, ahol testnevelés-rekreáció szakon diplomáztam. A szegedi évek nagyon jól teltek, sok barátot szereztem, szívesen emlékszem vissza azokra az időkre.  

– Hogyan alakult az életed a diploma megszerzése után?

– Bugacon tanítottam egy kevés ideig, majd Petőfiszálláson kaptam állást, ahol végül körülbelül 8-9 évet töltöttem el. Visszagondolva, pályám kezdetén ideális volt kistelepülésen dolgozni a kisebb létszám, a nyugodtabb hétköznapok miatt. 2017-ben lettem a Platán iskola testnevelője, ahol azóta is azon munkálkodom, hogy általános iskolás korban minél több sportágat ismerjenek meg a diákok, remélve azt, hogy a mozgás, az aktív élet szeretete fogja vezérelni őket a későbbiekben.

– Mennyire könnyen lehet motiválni a mai általános iskolás korosztályt?

– Egyetlen pedagógus sincs könnyű helyzetben manapság, úgy gondolom. A sport, a mozgás megszerettetése még nagyobb feladatot ad. Próbálok minden sportágból mutatni a diákoknak ízelítőt, de sajnos sok esetben érdeklődésük gyorsan alábbhagy. Próbálok azokra a tanulókra építeni, akik egyébként is sportolnak, ez körülbelül egy osztály egyharmada. Atlétikában gondolkodom, hiszen kosárlabda, futball tekintetében a nagyobb akadémiákkal nehéz felvenni a versenyt.

– Szép sikereket értetek el a közelmúltban.

– Igen, nagyon büszke voltam a diákokra. Győrben a harmadik korcsoportos, 5-6-osztályos tanulókkal versenyeztünk. Az első napon Bartelmess Péter távolugrásban megszerezte az első aranyérmünket. Másnap következett a 4x100-as váltó, amihez nagy reményeket fűztem, hiszen van négy nagyon gyors diákunk. Ők Juhász István atlétikai edző tanítványai, vele dolgozunk közösen több alkalommal. A váltónk is aranyérmes lett, majd a négypróba következett, ahol hat diákunk mérettetett meg 60 méter futás, távolugrás, kislabdadobás, majd 600 méter futás számokban. Ez volt a harmadik aranyérmünk, amire még ráadásként érkezett még egy arany: Bartelmess Péter egyéni összetettben bizonyult a legjobbnak.  Boldog vagyok, hogy a mai világban van ilyen is. Ez a korosztály, akikkel nagy terveim vannak, hiszen még a Platánban tanulnak évekig. Országos versenyekre kijutni minden évben célunk, ezen dolgozunk.

– Mennyire szoktál előre tervezni?

–Jellemzően egy évnél távolabbra soha. Idén októberben lesz csapatbajnokság, erre készülünk, ez lesz az ősz nagy feladata. A célok mindig a következő versenyek. Kosárlabdában is eljutottunk a megyei döntőig, amiről úgy gondolom, hogy iskolai szinten szép eredmény. Célom, hogy a Platán a sportban is letegye a névjegyét, ezen dolgozunk. Örömmel tölt el, hogy Bene Györgyi vezetésével a pingpongot is sikerült behozni intézményi keretek közé, így diákolimpiára is nevezni tudunk. Ha hosszabb távú tervekről kérdeznél, azt mondanám, hogy egy napon szívesen kipróbálnám magam városi sportszervezőként. Ez nagyon érdekelne, sok ötletem van.

– Mennyire terhel le a hivatásod?

–Eljutottam oda, hogy valamit el kellett hagynom azért, hogy még több energiát tudjak az iskolai sportba tenni. Ezért – 18 év edzői munka után - szeptemberben már nem vállaltam tovább ezt a feladatot. Az iskolában elindítottuk a kosárcsapatot, sok feladatom és megannyi tervem van. Örülök a platános sikereknek, elégedett vagyok, ha sikeresen helytállunk ezen a területen. Szabadidőmben úszással próbálok kikapcsolódni és igyekszem a családomra koncentrálni, valamint a pihenésre is időt szakítani.