Az egybegyűlteket Kállainé Vereb Mária, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a Móra-emléknapok minden évben lehetőséget adnak arra, hogy ne csupán megemlékezzenek az íróról, hanem aktívan jelen is tartsák műveit az olvasók életében. A város Móra-szobrainak koszorúzása mellett idén is felolvasó alkalmakkal tisztelegnek az író, költő, újságíró, régész és muzeológus emléke előtt.

– A felolvasó alkalmat több mint 10 éve tartjuk már, azzal a céllal, hogy folyamatosan kézbe vegyük Móra műveit, olvassuk írásait és így is őrizzük emlékét – fogalmazott az elnök.

– Utolsó írásaiban láthatjuk betegségének stációit, az ő ízes, betegségével nem sokat törődő, arra fittyet hányó, viccelődő stílusában. Láthatjuk a szerető apát, nagyapát, aki a családját félti, az aggódás, a fájdalom miatt, amit betegségével okoz szeretteinek – összegezte a felolvasó délután programját összeállító Kapus Béláné.

Az utolsó írások részletei betekintést engedtek Móra Ferenc betegséggel terhelt utolsó hónapjaiba: elhangzott például a halála előtt tizenkilenc nappal elmondott utolsó beszéde, felidéződtek a belgyógyászati vizsgálatok viszontagságai, szó esett a karsbadi kúra tapasztalatairól, a végrendelet megírásáról, valamint a deszki ásatásról is, ahol az író avar kori sírok feltárásán dolgozott.

Az elhangzott részletek nemcsak az alkotót, hanem az embert is közelebb hozták a hallgatósághoz, erősítve azt az élményt, hogy Móra Ferenc életműve ma is megszólít és megszólal.