Margitka köszöntőjében kiemelte, a szeret és az összetartozás érzése nélkül nem élhetünk. Mindennapi életünket a pici búzaszemhez hasonlította, aminek érési körforgása jelképezi a mi megújulásunkat. Ez a körforgás teszi lehetővé azt, hogy jobbá válhassunk. Beszédében felhívta a jelenlévők figyelmét, ez már a tizenharmadik alkalom, amikor közösen elfogyaszthatják a megszentelt kenyeret. Kitért arra, hogy egyesületük Kunmadarason hagyományőrző kéziarató versenyen vett részt. Csapatuk arany fokozatot ért el. Kitüntetésben részesült a legfiatalabb marokszedő és a mezítláb kaszáló egyesületi tagjuk.

Balla László ünnepi beszédében gratulált a szép eredményekhez, majd örömét fejezte ki, hogy már tizenhárom éves hagyománya van a körzetben a kenyérszentelésnek. Annak a kenyérnek, aminek elkészítéséhez elengedhetetlen volt a gazdák áldozatos munkája, szakértelme és szeretete. Beszéde második felében Szent István királyunk rendkívüli történelmi jelentőségéről beszélt, hiszen neki köszönhetjük a nemzetünk letelepedését, a kereszténység meghonosítását. Gondolatait Pataki Edit kortárs költő Áldott kenyér című versével zárta.

Az esemény Kele Léda gitáros énekével, majd közös imádsággal folytatódott. Végül a megszentelt kenyeret felszeletelték, amit a népes közönség jóízűen elfogyasztott.

V. B.