A napokban egy bevásárlóközpontban figyeltem fel egy édesapára, aki három kisgyermekével érkezett nagybevásárlásra. A két kisebb a bevásárlókocsiban ült, a nagyobb pedig büszkén tolta testvéreit, miközben az apukájuk a szükséges dolgokat válogatta össze. Közben türelmesen válaszolt a gyerekek végtelennek tűnő kérdéseire, mosolyogva igazgatta őket, és a bevásárlólista mellett mindhárom apróságra jutott figyelme. Nem láttam rajta fáradtságot vagy türelmetlenséget, csak természetes gondoskodást.

Ahogy néztem őket, arra gondoltam, hogy talán míg az édesapa a gyerekekkel intézi a hétvégi bevásárlást, az anyuka otthon éppen titokban az apák napjára készül.

Az apák napját a 20. század eleje óta ünnepeljük világszerte, az anyák napja párjaként. Az Amerikából indult kezdeményezés nyomán minden év június harmadik vasárnapján az édesapákat, nagyapákat és mindazokat a férfiakat köszöntjük, akik szeretetükkel, példájukkal és gondoskodásukkal fontos szerepet töltenek be a családok életében. Hazánkban az első hivatalos apák napját 1925-ben tartották, és azóta is évről évre megemlékezünk erről a jeles napról.

Édesanyaként azonban ilyenkor mindig van bennem egy kis hiányérzet. Úgy érzem, hogy az apák napja kevesebb figyelmet kap, mint az anyák napja, pedig az édesapák ugyanúgy megérdemlik az elismerést és a szeretetteljes köszöntést, hiszen az apák szerepe a családban éppen olyan nélkülözhetetlen. Jelenlétük, támogatásuk és példamutatásuk meghatározó a gyermekek személyiségének fejlődésében, önbizalmának kialakulásában és értékrendjük formálódásában. Az apaság jelentése ráadásul sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ma már nem csupán a család anyagi biztonságának megteremtéséről szól. Egyre több édesapa vesz aktívan részt a mindennapokban: a gyermeknevelésben, a háztartási feladatokban, az örömökben és a kihívásokban egyaránt. Ahogyan a nők is egyre nagyobb szerepet vállalnak a család fenntartásában, úgy a férfiak is egyre természetesebben vannak jelen a gondoskodás számtalan formájában.

Minden család más, és nincs egyetlen helyes szerepfelosztás. Egy dolgot azonban biztosan tudok: nem lehet mérlegre tenni, hogy kinek a munkája vagy szeretete ér többet. Az anyukáknak és az apukáknak egyaránt kijár a tisztelet, a megbecsülés és a hála az év minden napján.

Ma azonban szóljon a figyelem különösen az édesapákról. Köszöntsük őket szeretettel, és mondjunk köszönetet mindazért, amit nap mint nap, sokszor észrevétlenül tesznek a családjukért.

Fotó: illusztráció/MI