A könyvek születésének részleteiről Melinda szívesen mesélt: – Az elnök asszony kocsija egy kisregény, ami a harmadik nyomtatásban megjelent írásom. Egy civil szervezet történetét, működését meséli el. A főszereplő egy nőegylet tagja. A szervezet vezetője vesz egy új autót. A tagok irigykedve fogadják a hírt, azt találgatják, vajon miből telhetett neki rá. A könyv szereplői tulajdonképpen a civil mozgalmakban előforduló embertípusok leképezései, de a cselekmény kitalált történet.

– Hogyan született meg a regény témája?

– Sok civil szervezetben megfordultam, láttam kit mi mozgat, hogyan torzítja az emberek személyiségét a pozíció. Tavaly részt vettem egy íróképző tanfolyamon, ahol sok hasznos tudással lettem gazdagabb. Az elnök asszony kocsija egy pályázatra készült, drámának írtam meg először, majd utána lett belőle kisregény.

– Kaphatunk néhány támpontot a történetből anélkül, hogy lelepleznénk a végkifejletet?

– Kerettörténetben íródott, igyekeztem ítélkezésmentesen megjeleníteni a szereplőket. Körülbelül 6-8 személy életébe tekinthetünk bele. Sok indulat jelenik meg benne, izgalmas élményekkel tűzdelve. Olyan sérelmek is felszínre kerülnek, amelyek befolyásolják a szereplők életét és természetesen a végére kiderül az is, hogy mi lesz azzal a bizonyos kocsival.

– Mit lehet tudni a másik könyvről?

– A másik egy szakmaibb hangvételű könyv. Pszichoterapeutaként sokszor találkozom a harag érzésének különböző megfogalmazásaival. Téves szemlélet, hogy a haragot el kell nyomni és a sérelmeket minden körülmény ellenére meg kell bocsátani. A harag egy érzés, ami természetes velejárója az életünknek. Csak úgy nyerhetünk megnyugvást, ha feldolgozzuk – akár szakember segítségével – és ebből következhet a megbocsátás. A harag a közgondolkodásban negatív fogalom, legtöbbször az agresszióval azonosítjuk, ami sok félreértést okozhat. Ha szét tudjuk választani ezeket egymástól, akkor a harag hangját meghallva képessé válunk jobbá tenni az életünket. Ebben a könyvben igyekeztem arra eszközt mutatni, hogyan lehetséges feldolgozni magunkban a sérelmeket. Tudjuk: sok ember cipeli magában a szülők felé megélt negatív érzéseket. A gyerekkorban tanult mintázatok – mintegy játékszabályok – egész életünkben meghatározzák a világról alkotott véleményünket, viszonyulásunkat az egyes szituációkban. Ezért hiába is akarjuk lezárni a múltat, ha a jelenben is hatással vannak ránk a fel nem dolgozott érzelmek. Ha sikerül elfogadnunk és követnünk a bennünk megszólaló, olykor nagyon dühös gyermek hangját, közelebb kerülhetünk a harag elengedéséhez, illetve a megbocsátás áhított állapotához. Amikor lebontjuk lelkünkben a harag köré épített rétegeket, csupán kielégítetlen igények sokaságát találjuk. Ez a könyv nem szakembereknek készült, hanem laikusoknak ad egyfajta megerősítést: nem vagyunk egyedül az érzéssel.

V. B.