Helyenként januárban még virágzott a krizantém, a szellőrózsákról bár a virágszár leszáradt, de a növények tőről már kihajtottak, a nőszirmok egy részének el sem fagyott a zöld levele, az orgonák és még jónéhány cserje már januárban rügypattanás előtt állt. A madáritatók vízében hetek óta vígan fürdőznek a városi madarak. És hát persze a természet ugyanaz. Ugyanazon törvényszerűségek szerint működik már sokezer év óta, mint napjainkban, de ennek az állandóságnak a folytonos változás az eszköze.

Ezeknek a változásoknak pedig az ember is részese, ahogy minden élőlény a Földön. És azok az élőlények, akik megtanultak alkalmazkodni – ahogy a szörfösök a hullámokat meglovagolva állva maradnak, – úgy a változások közepette ők is fennmaradnak. Lehet, hogy nem teljesen ugyanolyanként, lehet, hogy nem teljesen ugyanott, de élnek, szaporodnak és részesei a természetnek.

Amennyiben belátjuk ezt, úgy megváltozik a környezetünkhöz, a kertünkhöz való viszonyunk is: megértjük, hogy azt erre a folyamatos átalakulásra kell terveznünk, mert a kertünk a természet egy szeletkéje és a változás annak elemi meghatározója.

Mindezidáig bevett gyakorlatként a kert építésekor annak talaját áttúrtuk, felforgattuk, kicseréltük, fertőtlenítettük és aztán küzdöttünk a gyomok ellen, amiknek a természet rendjében a megbolygatott – élettelenné tett – talajok gyógyítása, újra élővé alakítása a feladata. A parlagfüvet és a vadkendert – ha hagyjuk a talajt gyógyulni – egy-két év alatt a tájban honos vadvirágok kiszorítják, és a terület egy kis odafigyeléssel virágos gyeppé alakul át.

Amennyiben azonban nekünk azonnal gyep kell, akkor a kényszeresen asztallap simává gyalult talajfelületet bevetjük fűmaggal, aztán automata öntözéssel, gyakori fűnyírással kikozmetikázott pázsitot hozunk létre, szélein néhány cserjével, évelővel, esetleg fával – és ezzel kész a kert, aminek aztán ilyennek is kellene maradnia. Sajnos ezt a csigák, a vakondok és a többi talajlakó lény nem tudja. Minden erőfeszítésünk ellenére a kertben a természet is működésbe lendül, de mi persze ezt nem hagyjuk. Nyírunk, vágunk, zöld hulladékot hordunk és nem értjük a gyep kopását, ritkulását, a növények csúnyulását. Mert a természet mindig továbblép egy stabilabb rendszer felé, ahol egy többnyire sokszínű – növényekből és állatokból álló – közösség a tagok szoros egymásra utaltságában, egymást segítve, vagy egymással versengve, egymást kontrollálva él.

Ha mindezt átlátjuk, akkor az ízlésünket nem korábbról ismert divatképek fogják meghatározni, hanem saját értékrendünk, amiben már a természet szépsége erősebb, az amúgy gyorsan változó emberek diktálta divatnál. A divatos tujasövényt felváltják a színes vegyes cserjecsoportok, rovarhotelre nem lesz szükség, mert a sok virágzó növény és a területen meghagyott növényi maradványok kiváló élőhelyet biztosítanak, az üres gyepet virágok, bokrok és fák tarka, térben és időben változó ligetes együttese váltja fel.

A természet erejével, megismert rendjére hagyatkozva, és a tőle tanult mintákat kreatívan alkalmazva hatalmas szabadsággal kertészkedhetünk. A webshopok világában egyre több növény kerül a látókörünkbe, általában nem is elegendő a kertünk mérete, hogy mindet kipróbáljuk. A kertművelést tekinthetjük egy játékos előadásnak, ahol átírhatjuk a forgatókönyvet, kihúzhatunk a szövegkönyvből, vagy akár díszletet cserélhetünk.

Érdemes azonban néhány alapelvet megfogalmaznunk és azt szem előtt tartanunk. Ilyenek lehetnek például, hogy: legyünk hűek a táji, környezeti adottságainkhoz; törekedjünk arra, hogy a növényeink jól érezzék magukat; a növények hihetetlenül precíz kis „vegyiüzemek”; legyenek fáink; akár csak edényekben, de legyen víz a kertben; legyünk újrahasznosítók – a kertben nincs zöldhulladék; díszkert és haszonkert a természet vonzásában együtt jól megfér; a természet többszintes növényállományokra törekszik; igyekezzünk csak növényültetéskor bolygatni a talajt; a természetben nincs csupasz talaj, magvetéssel jutunk a legerősebb, legegészségesebb, leghosszabb életű növényekhez; a természet sokszínű és biodiverz; viseljünk el némi természetes kártételt és kártevőt; a változás az egészséges kert jellemzője; tervezgessünk, a kertészkedés tevékeny szabadság és egyben aktív várakozás is!

Az ilyen „lelkületében” laza, sokszínű, változó és természettisztelő kertben helye van a kísérletezésnek, sőt, igazából itt kötelező kísérletezni. Nincs két egyforma hely, ahogy nincs két egyforma ember sem. A kert lehetőségeit menetközben ismerjük meg, a lehetőségek száma pedig végtelen. És, hogy milyen lehetőségek bontakoznak ki, az rajtunk is múlik. Igazi kaland ez, kertkaland, ahol az ember reggel tervekkel kel fel, hogy aztán este reményekkel térjen nyugovóra.

Nagy Ágnes
városi főkertész