2025. november 06., 10:00
Itt van az ősz, itt van újra…
Petőfi Sándor soraival köszöntjük az ezer színű őszt, amint lassan, szinte észrevétlenül telepszik a városra különleges varázsával. A fák lombjai aranyba, rozsdába és bíborba öltöznek, mintha a természet egy utolsó, látványos festménnyel búcsúzna mielőtt téli álomba merül. A parkokban a lehulló levelek szőnyeget terítenek a sétányokra, a reggeli köd puha fátyolként borítja a háztetőket, a lámpák fénye melegen dereng át rajta. Az utcákon a járókelők kabátba burkolózva lépdelnek, a kávézók teraszain újra előkerülnek a meleg takarók, a teraszokat a gőzölgő teák és fahéjas kávék illata tölti meg…
Az ősz a múlandóságra emlékeztet. Ilyentájt az otthonokban mécsesláng lobban, a temetőkben a száraz levelek zizegése a gyász mélységéről, de a szeretet halhatatlanságáról is beszél. Minden egy kicsit bensőségesebb, mint máskor: a zajok halkabbak, a színek mélyebbek. A növekvő sötétségben maga a város is lassabbá, békésebbé válik – és mi, akik benne élünk, vele együtt tanulhatjuk meg értékelni a csendet, a fényt, a színeket és az apró, mindennapi csodákat.
Fotó: Görög Anita
Tóth Timea
Kövessen minket a Facebookon is!
