– Van adat arról, hogy hányféle gombafaj létezik?

– Az emberiség mindössze a Föld összes gombafajának körülbelül tíz százalékát ismeri. Magyarországon legalább kétezer-kétezerötszáz él, bár ezt a számot soha nem lehet teljes bizonyossággal megadni, mivel mindig akadnak olyan fajok, amelyeket csak egy-egy elszigetelt termőhelyen találnak meg. Éppen emiatt nem érdemes elvárni egy szakembertől, hogy ránézés alapján, minden további vizsgálat nélkül pontos faji meghatározást adjon. Saját tapasztalatom alapján nagyjából ötszáz olyan gombafaj van, amelyet felismerek, de még ezek esetében is gyakran szükség van alaposabb vizsgálatra, mert a határozás során rengeteg apró különbség számít.

– Milyen tulajdonságok alapján lehet azonosítani a gombákat? A szín például segít?

– A szín csupán egyetlen tényező a sok közül, és önmagában sohasem elég. A morfológiai tulajdonságok egész sora alkotja a felismerés alapját: figyelembe kell venni a gomba teljes alaki felépítését, a kalap formáját és felületének jellegét, a lemezek elhelyezkedését és szerkezetét, a tönk felépítését, valamint a spórapor színét is. A tapasztalt gombász az illatot és az ízt is fontosnak tartja, hiszen gyakran előfordul, hogy két ránézésre szinte teljesen azonos faj között kizárólag az íz árnyalata, például egy enyhe csípősség képez különbséget. A felismerés tehát olyan sokrétű folyamat, hogy egyetlen tulajdonság soha nem elég a biztos határozáshoz.

– Segít-e, ha a gyűjtő elmondja, hol szedte a gombát?

– A termőhely ismerete elengedhetetlen, hiszen számos olyan faj létezik, amely kizárólag erdőben fordul elő, míg mások csak mezőkön vagy gyepeken élnek. Ezen felül az sem mindegy, hogy milyen erdőtípusban található a gomba, mert a különböző fafajokhoz kötődő gombák nagyon határozottan ragaszkodnak a gazdafához. Megesik, hogy valaki akácost emleget, miközben valójában nyárfák állnak ugyanott. Ezért fontos, hogy mindig felfelé is nézzünk, mert a gomba és a fölötte álló fa kapcsolata meghatározó szerepet játszik a faj azonosításában.

– Mikor van gombaszezon?

– Az év minden szakában, hiszen léteznek tavaszi, nyári, őszi és téli fajok is, sőt néhány olyan faj is akad, amely kedvező körülmények között tavasztól egészen őszig folyamatosan terem. A 2025-ös év azonban különösen rendkívülivé vált, mert az ősz gyakorlatilag elmaradt: tartós meleg és száraz idő uralkodott, ami szinte minden gombaféle megjelenését visszafogta. A felborult időjárási helyzet az egész rendszert megzavarta, és alaposan rányomta bélyegét a szezonra.

– Vagyis vannak gombák, amelyeknek bár szezonja lenne, mégis hiányoznak?

– Normál időjárási körülmények között az erdőkben és a gyepeken egyaránt tömegesen kellene előfordulniuk az olyan jellegzetes fajoknak, mint a nagy őzlábgomba, amely ilyenkor rendszerint hatalmas számban nő. Ugyanez igaz a különféle fenyvesekhez kötődő fajokra, például az ízletes rizikére vagy a fenyőtinóru több képviselőjére. A lila pereszkéknek és a lila tönkű pereszkéknek is tipikus időszakuk lenne a gyepterületeken, de idén ezekből sem érkezett szinte semmi. A mezei szegfűgombát például egyszer sem hoztak be vizsgálatra, ami teljesen szokatlan. Más fajok, mint például az ördögszekér-laska vagy a gyapjas tintagomba, csak alig és rövid ideig mutattak megjelenést. A késői laskagomba ugyan jobban bírja a szárazabb körülményeket, mivel fán terem, de ez a faj is sokkal gyengébben hozza a termést.

– Milyen időjárást szeretnek a gombák?

– A gombák számára a nedvesség a legfontosabb tényező, minden más csak másodlagos. A melegebb idő ugyan képes arra, hogy gyorsabbá tegye a növekedést és gyorsabb öregedésre kényszerítse a gombatesteket, de ettől még teremnének. Az eső hiánya viszont teljesen ellehetetleníti a megjelenést.

– Ha mégis próbát teszünk a felkutatással, hol érdemes most a környéken gombát keresni?

– Bárhol lehet próbálkozni, legyen szó erdőről vagy mezőről, de az idei állapotok rendkívül gyengék. A helyi parkerdőből ugyan hoztak már be néhány példányt, különösen azokból a részekből, ahol nemrég ritkítás folyt, mert a bolygatott talaj néha kedvez bizonyos fajok megjelenésének. Általában a jó állapotú, idősebb nyárfások szoktak ígéretesek lenni, főleg ott, ahol tuskók is találhatók, mert ezek környékén gyakran számíthatunk laskagombára.

– Mit tanácsol a gombagyűjtőknek? Mire figyeljenek?

– Elsősorban tanulják meg felismerni a fákat, mert a gombák szoros kapcsolatban állnak a gazdafajukkal, és ennek ismerete nélkül nagyon nehéz biztosan meghatározni bármit. Az is fontos, hogy senki se menjen be kitáblázott magánterületre, és mindig tartsa be a két kilogrammos gyűjtési szabályt az állami erdőkben. Nejlon szatyor helyett érdemes papírtáskába vagy kosárba gyűjteni, és otthon száraz helyre kiteríteni, hogy ne melegedjen össze. A legfontosabb tanács mégis az, hogy ha bárki bizonytalan egy gomba felismerésében, vigye el szakellenőrhöz, hiszen a vizsgálat nélküli találgatás könnyen veszélyessé válhat.

– Mennyire lehet megbízni a gombafelismerő applikációkban?

– Semennyire. Az applikációk és a rossz minőségű fotók soha nem helyettesítik a személyes ellenőrzést. Fél évszázada gyűjtöm a gombákat, és még ma is minden nap tanulok valami újat, ezért felelőtlenség lenne csupán egy mobilalkalmazásra bízni akár az egészségünket, akár az életünket. Nemrégiben a szomszédomnál talált gombáról ötször is feltöltöttük ugyanazt a képet azonosításra egy applikációba, és az ötszöri próbálkozás mindegyike más-más fajt jelölt meg, ráadásul egyik sem volt helyes. Egy fénykép sokszor megtévesztő, mert nem mutatja meg a lényeges részleteket, így fotó alapján soha nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni egy gombát. A szakmai közösségekben is az a közös álláspont, hogy a gombát mindig el kell vinni szakellenőrhöz, ha valaki fogyasztani szeretné.