A Tiszti Klub Diszkó Bár születéséről az akkori vezető, Kis László mesélt lapunknak.

– 1975-ben kerültem az épületbe, ahol honvédségi oktatófilmekkel foglalkoztam.  4127-es hadosztályhoz tartozott akkor Hódmezővásárhely, Kiskőrös és Szabadszállás is, innen rendszeresen katonák érkeztek városunkba, így a szórakoztatás igényként felmerült az idők folyamán. Közművelődési előadóként, majd később megbízott igazgatóként valósítottuk meg a kulturált, családias hangulatú diszkó bárt, ahol magyar tervezők és készítők által megvalósított bútorokat helyeztünk el, hogy legyen lehetőség beszélgetni, de ha úgy tetszik táncolni is a közönségnek. A Helyőrségi Művelődési Otthon sikere folyamatosan nőtt, ekkor már kénytelenek voltunk bevezetni a tagsági igazolványt, valamint a belépődíjas rendszert. Este 8-tól hajnal kettőig volt nyitva a bárhelyiség, ahol először szegedi, halasi, később helyi diszkósok szórakoztatták a közönséget, Lajos Zoltán, Fejes Sándor, Kocsis Imre, Varga László személyében. Egyedülálló helynek számított ez akkoriban, aminek hosszú időn át volt létjogosultsága. Nívója volt, fontos volt a vendégeknek, hogy ide tartozzanak, a rendre nemcsak Patyi bácsi figyelt szigorúan, de a klubban megjelenőknek is fontos volt, hogy atrocitás nélkül teljenek el a rendezvények – emlékezett vissza Kis László.

Lajos Zoltán a kezdetektől, 1979-től volt részese a Tiszti Klub történetének. 

– Mindig megvolt a megfelelő számú vendég, este 8-kor elkezdtük, 21 órára megtelt a tánctér. Hétről-hétre lehetett számítani a törzsközönségre – mondta. Hozzátette: nem volt szükség sem hang-, sem fénytechnikai bravúrra, a zenét kazettás lejátszókról szolgáltatták, valamint egy diszkógömb és két spotlámpa segítségével elérték a kívánt fényhatást is. Később forgó kék és sárga lámpákkal egészült ki a fényrepertoár. A kezdő dal általában Mezzoforte: Garden Party című dala volt és a buli végén mindig lassú dalokkal zártak, hogy legyen lehetősége a szerelmeseknek összebújni az esemény végén. Fellépőkkel is gazdagítottak egy-egy estet, a hely falai között megfordult többek között Vincze Lilla, Zoltán Erika és a P-Mobil is. A színpad az esetek nagy részében vastag szőnyeggel letakart sörösrekeszekből állt, de így is minden igényt kielégített. Zoltán később más településeken is sikeres munkát végzett lemezlovasként, ezekben az időkben egy átalakított aktatáskával járta a klubokat, amely 2 db kazettás magnót tartalmazott, és amit csak erősítőhöz kellett csatlakoztatni, hogy kezdődhessen a buli. Elmondta, hogy Trabantjában állandó felszerelés volt a táska mellett a diszkógömb, a nagyképernyős tv (ez már a videódiszkók elengedhetetlen kellékei voltak) és a gyorskötözők, amelyekkel pillanatok alatt bárhol „eseményre kész” állapotot lehetett előidézni. Zoltán a későbbiekben felhagyott a lemezlovas munkával, 1989-ben megalapította az Aréna Holding Kft-t, amely lemezkiadóként, később hanghordozók gyártásával és kereskedelmével foglalkozó vállalkozásként országos ismeretségre tett szert és többek között nevéhez fűződik a mai napig az LGT búcsúkoncert kiadásának joga is.

Fejes Sándor 1982-ben váltotta Lajos Zoltánt a klub diszkós pultjánál. Az ő dj karrierje egy pincében kezdődött 1969-ben, amit Kék Bölény klubnak neveztek el a barátaival. A Kék Bölény sikerét a gimnáziumi évek havonta egyszer szervezett zenés mulatságai követték, ahol már megmutatta azt a zenei vonalat, ami szívesen képviselt: Jimmy Hendrix, Santana rendszeresen szerepelt a listáin. A Tiszti Klubba már saját felszereléssel érkezett: két Orion és két Videoton hangfal képezte az eszközparkot, amelyeket fadobozokra rögzítve állítottak szolgálatba hétről-hétre. A zenéket kazettákról szolgáltatták, később már NDK-ból hozott keverőpultja is volt, ami góliát elemmel működött. A diszkógömb elengedhetetlen kellék volt, amit földgömbre ragasztott tükördarabokkal oldottak meg és diavetítő segítségével használtak. Emlékei szerint a tagok belépődíja 20 forint volt, a tagsági nélkül belépők 40 forintot fizettek. A beléptetés Patyi bácsi szigorú szűrője szerint történt, ahogy a hajnali kettes zárás is. Ha nem állította le a zenét pontban a megbeszélt időben a dj, akkor nemes egyszerűséggel lekapcsolta az áramot az épületben.

– Ausztriából kaptam Michael Jackson: Billie Jean korongját, amit közvetlen megjelenés után elkezdtem játszani. Én nagyon jó zenének tartottam, de a közönség nem mozdult rá. Egy év telt el, miután sikerült megkedvelniük, akkor már a zenetévé és rádiók segítségével ismertebbek lettek. A videódiszkót 1984-ben valósítottuk meg, akkor két tévével jártam bulikat csinálni: egyet vettem, egyet kölcsönkaptam. A videólejátszó is kölcsön volt először, majd később már beruháztam minden eszközbe – mondta el.

Fejes 1986-ban a Strand Diszkóban folytatta tovább, a Tiszti Klub zenei vezetését Lajos Zoltán vette vissza, annak zárásáig. Fejes Sándor életét mindezek után is a klubok határozták meg: több nagysikerű szórakozóhely rezidenseként ismerte meg az ország, többek között az Amigo, a Sasfészek, a Szélkakas közönségét is szórakoztatta, majd a Sirius rádióban helyezkedett el annak indulásakor műsorvezetőként, később zenei szerkesztőként és dolgozott annak Rádió 1-es beolvadásáig, majd megszűnéséig. 

Lajos Zoltán 2011-ben úgy érezte, hogy igény mutatkozik a 80-as, 90-es évek hangulatában megszervezett összejövetelre és Retro buliba invitálta a közönséget.  Az egyszeri esemény olyan sikeres lett, hogy később még 19 alkalommal idézte meg a régmúlt slágereit, többnyire teltházzal.  A sorozat lemezlovasai a szervező mellett Fejes Sándor és Parádi József voltak.

2019. augusztus 17-én az egykori Tiszti Klub Diszkó Bár mintájára, a legendás hely udvarán tartottak egy eseményt, amely – bár tömegeket akkor már nem vonzott – hangulatában méltó emléket állított az 1979-es kezdésnek és zárta le a Tiszti Klub Diszkó Bár több évtizedes történelmét.