Két hivatás, egy közös küldetés. A július elejei Semmelweis-nap alkalmából a
kiskunfélegyházi Perlaki Pál főorvos és felesége, Judit, egy helyi gyógyszertár szakgyógyszerésze engedett bepillantást a kulisszák mögé. Beszélgetésünk megmutatja, hogyan egészíti ki egymást ez a két szakma úgy, mint a kulcs és a zár.

Semmelweis öröksége a tiszta kezekben

Perlaki Pál főorvos számára Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője” nem csupán egy történelmi alak. Az általa hagyott szellemi örökség a félegyházi kórház mindennapi gyakorlatában ma is abszolút alapvetőnek számít. A
klórmeszes kézmosás egyszerű, mégis forradalmi lépés volt. A szigorú higiéniás protokollok és az aszeptikus környezet fenntartása olyan elvárások, amelyekből ma sem lehet engedni. Bár a modern egészségügyi rendszert világszerte komoly kihívások elé állítja a tömeges ellátás és a szakemberhiány, a főorvos szerint az alapokhoz való következetes visszatérés az egyetlen járható út.

A COVID-19 világjárvány évei ráadásul egyfajta reneszánszot hoztak
Semmelweis tanításainak. A védekezés frontvonalában újra a figyelem
középpontjába került az alapos kézmosás életmentő jelentősége. A kórházi osztályokon az orvosok ma is rendszeresen, szigorú és objektív módszerekkel ellenőrzik a technika hatékonyságát. Például UV-fény alatt fluoreszkáló gélszerű anyagok segítségével vizsgálják meg a kezeket, és a legprecízebb dolgozók méltán érdemelhetik ki „a kézfertőtlenítés bajnoka” elismerést, mint maga a főorvos is.

A higiénia fontossága ugyanakkor nem ér véget a kórház falainál. A mindennapi életben használt tárgyak, mint a bevásárlókocsik, a kapaszkodók vagy az ajtókilincsek elképesztő mennyiségű kórokozót hordoznak. Különösen igaz ez a készpénzre. A pénzeken ugyanis milliónyi baktérium tapadhat meg. A házaspár szerint a járvány egyik vitathatatlanul pozitív hozadéka, hogy a lakossági fizetési szokások jelentősen eltolódtak a sokkal tisztább, érintésmentes
bankkártyás és digitális megoldások irányába.

Négy hatóanyagtól a modern tárházig

Ha a tudomány fejlődését nézzük, Judit szívesen nyúl vissza a múltba. Az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődése az évszázadok során mindig is szorosan összefonódott. Egymást feltételezve alakultak át a misztikus
gyógyításból egzakt természettudománnyá. Az ókori és középkori ember még

szinte kizárólag a természet patikájára támaszkodhatott. Jó példa erre a fűzfakéreg kivonata, amelyet már évezredekkel ezelőtt is használtak láz- és fájdalomcsillapításra. Ebből a modern kémia segítségével megszületett a ma is alapvető acetilszalicilsav (Aspirin). Hasonló út jellemezte a kínafakéregből nyert, maláriaellenes kinint is.

A hazai történelemben rögös út vezetett a mai fejlettségi szintig. A 16-17.

századi Magyarországon még szinte alig tevékenykedtek képzett orvosok. A lakosság gyógyítását jobbára vándorborbélyok és javasasszonyok végezték.

Ráadásul 1720-ban mindössze tizennyolc hivatalos gyógyszertár létezett az egész országban. Ez döbbenetes kontrasztot mutat a mai, körülbelül
kétezerötszáz működő patikával. A szervezett hazai képzés alapjait végül Mária Terézia fektette le. A Nagyszombati Egyetemen belül elindította az orvosi fakultást. Itt 1769-ben a gyógyszerész-, majd egy évvel később, 1770-ben az orvosképzés is megkezdte működését. Ez az intézmény vált a mai Semmelweis Egyetem közvetlen elődjévé.

Judit egy érzékletes példával szemlélteti a technológiai ugrást. Ha valaki száz évvel ezelőtt belépett volna egy gyógyszertárba, meglepően szűk választék fogadta volna. A korszak legfontosabb gyógyszerei között mindössze néhány hatóanyag szerepelt: az aspirin, a kinin, a morfin és a digitalisz. A mákból kinyert morfin korszakalkotó ipari kivonását egyébként Kabay János magyar gyógyszerész fejlesztette ki. A piros gyűszűvirágból származó digitaliszt pedig a kardiológiában ma is alkalmazzák – tette hozzá a főorvos. Ezzel a négyes fogattal szemben a huszonegyedik századra gyökeresen megváltozott a helyzet.

Alexander Fleming nevéhez fűződően a penicillin 1928-as felfedezése megnyitotta az utat az antibiotikumok kora előtt. Ma világszerte
kétezerháromezer különböző gyógyszerhatóanyag érhető el. Magyarországon a törzskönyvezett készítmények száma jelenleg a mintegy
harminchétezerhatszázat is eléri. Az egykori négy alapgyógyszertől eljutottunk oda, hogy ma már több mint százféle specifikus antibiotikum-hatóanyag áll az orvosok rendelkezésére.

A fekete himlőtől a Nobel-díjig

A tudomány fejlődéséről beszélve Judit számára különösen fontos téma a védőoltások története. A vakcinák bevezetése és elterjedése az emberiség történetének egyik legsikeresebb közegészségügyi beavatkozása, amely
radikálisan megváltoztatta a várható élettartamot. Az Edward Jenner által 1796-ban kifejlesztett első fekete himlő elleni oltás és a szigorú nemzetközi kampányok meghozták a gyümölcsüket. A WHO 1980-ban hivatalosan is deklarálhatta a betegség teljes, világméretű felszámolását. Ez a mérföldkő rávilágít arra, mekkora pusztítástól menekült meg a modern kor. Különösen igaz ez, ha összehasonlítjuk az 1918-as spanyolnátha-járvánnyal, amely hatékony

vakcinák hiányában becslések szerint több mint ötvenmillió áldozatot követelt világszerte.

Magyarországon az életkorhoz kötött, kötelező védőoltások rendszere rendkívül szigorúan szabályozott. Nemzetközi szinten is példaértékűnek számít. Ennek a fegyelmezett rendszernek köszönhető, hogy hazánkban generációk nőttek fel anélkül, hogy találkoztak volna olyan pusztító kórképekkel, mint a kanyaró, a rubeóla, a mumpsz vagy a járványos gyermekbénulás. A közelmúltban, a COVID-19 elleni globális küzdelem során az mRNS-alapú vakcinák
rekordsebességű kifejlesztése új időszámítást nyitott a biotechnológiában.

Különösen nagy büszkeségre ad okot számunkra, hogy a technológia alapjait lefektető Karikó Katalin munkásságát orvosi Nobel-díjjal ismerték el. A szakemberek ugyanakkor aggodalommal figyelik, hogy az internet térnyerésével egyre hangosabbá válnak a tudományellenes hangok. Judit hangsúlyozza, hogy a betegek saját biztonságuk érdekében minden esetben a magasan képzett,
bizonyítékokon alapuló orvostudományt képviselő orvosok és gyógyszerészek szavára támaszkodjanak.

A gyógyszerkészítés kézműves művészete

A laboratóriumi munka említésénél pedig már saját mindennapjairól mesél a szakgyógyszerész. A gyógyszerészetnek van ugyanis egy olyan területe, ami a modern, gyári tömegtermelés korában is megőrizte varázsát és kézműves jellegét: ez a magisztrális gyógyszerkészítés. Judit szeme felcsillan, amikor erről beszél: – A gyógyszerészet szépsége szerintem a gyógyszerkészítés.

A köznyelvben elterjedt pirula szó közvetlenül a klasszikus, kézzel készített gyógyszerformára, a pilulára vezethető vissza. Ezt az egykori patikusok aprólékos munkával formáztak meg a laboratóriumokban. Bár a legújabb hivatalos gyógyszerkönyvi szabványok szerint ez a rendkívül időigényes forma ma már hivatalosan nem része a mindennapi gyakorlatnak, a személyre szabott gyógyszerkészítés művészete nem veszett el.

Judit munkahelye az egyik félegyházi gyógyszertár azon kevés helyek egyike, ahol a mai napig a legnagyobb tisztelettel és hűséggel ápolják ezeket a
klasszikus gyógyszerészi hagyományokat. A patika laboratóriumában a
kenőcsök, kúpok, hüvelygolyók és osztott porok precíz elkészítése mindennapos feladat. Sokan nem is sejtik, de a szakemberek még ma is mozsárban,
patendulában pisztilussal dolgoznak. Egy-egy egyedi receptúra megalkotása komoly szakmai felkészültséget és szigorú időmenedzsmentet igényel.

Előfordul, hogy akár több órába is beletelik egyetlen recept elkészítése. Bár a
társadalombiztosítás által központilag meghatározott munkadíj – az úgynevezett magisztrális díj – távolról sem áll arányban ezzel a megfeszített munkával, a hivatástudat mindig erősebb a gazdasági megfontolásoknál. Judit számára a legnagyobb elismerést maguk a páciensek jelentik: – Ha valaki másik városból

telefonál, hogy biztosan nálunk el tudják készíteni a gyógyszerét, az a legnagyobb szakmai elismerés.

A szakgyógyszerész ugyanakkor határozottan óv az interneten divatossá vált otthoni „kutyulásoktól” és natúrkozmetikai kísérletektől. Különösen igaz ez a házilag előállított napvédő krémek esetében. A gyógyszertári laboratóriumok nem véletlenül működnek szigorú előírások mellett. A modern fényvédők mögött álló komoly kutatás-fejlesztést konyhai körülmények között, természetes olajok kevergetésével egyszerűen lehetetlen reprodukálni. A nem megfelelő, ellenőrizetlen krémek pedig súlyos égési sérülésekhez vagy hosszú távon bőrrák kialakulásához is vezethetnek.

Az utolsó biztonsági szűrő a betegért

Az egészségügyi ellátórendszerben az orvos és a gyógyszerész kapcsolata leginkább a kulcs és a zár dinamikájához hasonlítható. Az egyik felállítja a diagnózist és kijelöli a terápiás irányt, a másik pedig biztosítja, hogy a megfelelő hatóanyag a megfelelő módon és biztonsággal jusson el a szervezetbe. A
rendelőkben tapasztalható hatalmas leterheltség és a szoros időkorlátok miatt a betegek gyakran tétován távoznak a vizit után. Az orvosi utasítások jelentős részét el is felejtik. Itt lép be a gyógyszerész, mint az első vonalban közvetlenül elérhető egészségügyi edukátor és nélkülözhetetlen biztonsági szűrő.

– A patika az a pont, ahol a pácienseknek lehetőségük nyílik tisztázni az
adagolást. Itt kérhetnek gyakorlati útmutatást a komplexebb orvostechnikai eszközök használatához is. Ezek
helytelen alkalmazása esetén a terápia teljesen hatástalanná válhat, így a helyes technika betanítása életfontosságú – emeli ki Judit.

A gyógyszerészek napi munkájuk során folyamatosan monitorozzák a
betegbiztonságot. Ellenőrzik a felírt gyógyszerek maximális napi dózisát, és kiszűrik a veszélyes interakciókat. Komoly kockázatot jelenthet például, ha egy újonnan felírt gyógyszer felerősíti a beteg által egyébként rendszeresen szedett véralvadásgátló hatását, ami súlyos vérzésveszélyt okozhat.

Ugyancsak kritikus feladat az e-egészségügyi rendszerek buktatóinak figyelése.

Előfordul ugyanis, hogy a különböző szakorvosok által használt rendszerek automatizmusa miatt egy betegnek tévedésből két különböző néven, de teljesen megegyező hatóanyagú készítményt írnak fel. Ez a dupla
hatóanyagbevitel, vagyis a duplikáció komoly túladagoláshoz vezethetne a patikus ébersége nélkül. Ez a szoros, kölcsönös bizalmon alapuló kommunikáció a félegyházi orvosok és a patika között a helyi betegek biztonságának legfőbb záloga.

Útravaló a jövő gyógyítóinak

– Mind az orvosi, mind a gyógyszerészi hivatás választása komoly, hosszú távú elköteleződést jelent, amely már az egyetemi padokban kezdetét veszi. Mindkét területen osztatlan, nappali tagozatos egyetemi képzésben kell részt venni. Ez a gyógyszerészek esetében öt, az orvosoknál pedig hat év megfeszített tanulást jelent. A diploma megszerzésével a végzettek automatikusan jogosulttá válnak a foglalkozás-doktori cím viselésére. Bár mindkét szakma krónikus
hiányszakmának számít ma Magyarországon, ami a fiatalok számára garantált elhelyezkedést és biztos egzisztenciát kínál, a pályán való megmaradáshoz a diploma önmagában kevés. A sikeres szakmai életúthoz elengedhetetlen a hivatás és a betegek iránti mély alázat, a rendkívüli kitartás, a monotonitástűrés, és mindenekelőtt a magas fokú empátia – hangsúlyozza Pál.

Annak, aki erre a pályára lép, tisztában kell lennie azzal, hogy munkája során folyamatosan emberi fájdalommal, szorongással és kiszolgáltatottsággal fog találkozni. Különösen a klinikai orvoslás követel meg rendkívüli lelki stabilitást.

A mindennapos nehéz diagnózisok, a sikertelen kezelések vagy az esetenként elkerülhetetlen, tragikus kimenetelű esetek feldolgozása komoly belső tartást és mentális önvédelmet igényel. Fontos, hogy a gyógyító képes legyen megőrizni saját lelki épségét és empátiáját, miközben nap mint nap másokért küzd.

A gyógyítás ritkán egyszemélyes feladat. Egy jól felállított diagnózis
önmagában még nem jelent gyógyulást, ahogyan a legkorszerűbb gyógyszer sem ér sokat megfelelő alkalmazás nélkül. Az orvos és a gyógyszerész munkája éppen ezért egymásra épül. Perlaki Pál főorvos és felesége, Judit ezt nemcsak nap mint nap megtapasztalja, hanem meg is éli. Egyikük a betegséget keresi, másikuk a kezelés biztonságát őrzi. Két külön hivatás, egy közös cél: hogy a beteg végül gyógyultan térhessen haza. Talán ennél szebb üzenete nem is lehetne Semmelweis Ignác örökségének.