Zsúfolásig telt a Hattyúház rendezvényterme november 3-án, délután. Rádi András Holló László-díjas festő „70 éve alkotásban” című kiállítását Szabó Ildikó Holló László-díjas művésztanár ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

A kiskunfélegyházi születésű Rádi András 15 éves korában határozta el, hogy komolyabban foglalkozik a festészettel, ekkor vált szenvedélyévé az alkotás. Első önálló kiállítását 1989-ben Félegyházán mutatta be. Képei eljutottak már Németországba és Franciaországba is. Tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak és a helyi Holló László Képzőművész Körnek. 2008-ban művészeti tevékenységéért, a város hírnevének öregbítéséért megkapta Kiskunfélegyháza Város Képviselőtestülete Elismerő Oklevelét.

– 2019-ben láthattuk legutóbb együtt a művész alkotásait, amikor a Holló László-díjat átvette. Akkor többen úgy gondoltuk, hogy ez egy életmű-kiállítás, amit akkor szoktak rendezni, amikor lezárul a festő művészi pályája, várhatóan nem alkot már. Ám Bandi bácsi nem vonult vissza, sőt, a képzőművész kör csütörtöki foglalkozásain mindig megjelenik, alkot és fiatalokat meghazudtoló energikus humorral osztja meg ötleteit, élettapasztalatát, emlékeit. Kivételes, hogy valaki 80 éves kora után is ilyen energiával és frissességgel tudjon megújulni, mint ő – fogalmazott megnyitó beszédében Szabó Ildikó Holló László-díjas művésztanár.

Hozzátette: Bandi bácsi komolyan vette a Hollói örökséget, amelynek lényege a hitelesség és az őszinteség. Azt festi, amiben él, amit maga körül lát, úgy ahogyan személyisége, tapasztalata, optimista világlátása, ember- és természetszeretete láttatja. Alföldi festő, nemcsak földrajzi értelemben, hanem stílusában is. Leggyakoribb festői témája a táj, amelynek minden szegletét ismeri. Módszere, a plein-air, gyors ecsetkezelést kíván, hiszen gyorsan változnak a szín- és fényhatások a természetben, de stílusa mégsem impresszionista. Inkább expresszionista, mint Holló Lászlóé, érzéseket, érzelmeket fejez és vált ki. A kiállított festményeket végig nézve időutazásban is részesülünk, hiszen van néhány alkotás a 60-as, 70-es, 80-as évekből, de végső soron a tárlat azt hivatott megmutatni, honnan hová jutott az alkotó, és a néző képzeletére van bízva, hogy hová fejlődik még.

Emlékét tisztelettel és hálával őrizzük.

Nyugodjon békében, Bandi bácsi!