A Fonálbolt egy kislány életét követi végig, egyesszám első személyben elmesélve. A történet a szocializmus utolsó éveiben játszódik, de az írónő szerint nem is a korszak, inkább a társadalmi változások és azok hatásai bírnak jelentőséggel. A főhős neve nem szerepel a könyvben, ami tudatos döntés eredménye, mégis a karakter érzelmei és megélései könnyen átérezhetők. A regényben fontos szerepet kap a pszichoterápia és az emberi lélek rezdüléseinek bemutatása, ugyanis egy tragédia feldolgozásáról is szól.

A könyv születése egy képként jelent meg dr. Sinkó Melinda képzeletében: mint egy fonálbolt, tele puha, selymes anyagokkal. A szerző maga is szeret kézimunkázni és úgy véli, a fonalak szimbolizálják az emberek közötti kapcsolatokat, a női érzelmek finomságát. A regényben a főhős nagynénje, a matematika-fizika szakos tanár, egy tragédia után beköltözik a kisgyerekkel a fonálbolt egy elkülönített részében kialakított lakásba. A bolt örökség, amit egy távoli rokon hagy rájuk, és az évek során a helyszín nemcsak otthonná, hanem az életük meghatározó színterévé is válik. Az olvasók örömöt, bánatot, fájdalmat fedezhetnek fel a sorok között, amik szorosan összefonódnak, akárcsak a fonalak.

A Fonálbolt hosszú ideig félkész állapotban a fiók mélyén hevert, mígnem egy pályázati felhívás hatására dr. Sinkó Melinda úgy döntött, hogy befejezi. A könyv borítóját fia, Csollár Imre rajzolta, aki nem először illusztrálta édesanyja művét.

Dr. Sinkó Melinda írásaiban gyakran jelennek meg a pszichológiát és az emberi lélek legmélyebb rétegeit érintő témák. A Fonálbolt sem kivétel: az olvasók egy érzékeny, elgondolkodtató történetet kapnak, amelyben a múlt és a jelen, a fájdalom és a gyógyulás, a veszteség és a remény egyszerre van jelen. A könyvbemutatón a szerző hangsúlyozta: a történet ugyan fikció, mégis rengeteg személyes érzelmet és tapasztalatot hordoz.

A bemutató zárásaként a résztvevők dedikált példányokat szerezhettek be és személyesen is beszélgethettek a szerzővel.